A Biblia Isten igéje, mégsem a mennyből szállt alá: emberek bizonyságtételét tartalmazza, a nekik adott kijelentéseket összegzi, ugyanakkor a mai emberek számára is van üzenete. Megértéséhez szükséges látnunk azt a konkrét történeti helyzetet, amelyben hitünk ősei a számunkra is meghatározó kijelentést kapták, s ugyanígy fontos tulajdon helyünket is megértenünk a történelemben, hogy az adott üzenetet újra megélt valósággá tudjuk alakítani.
A bibliai írásmagyarázat interpretációi ehhez nyújtanak segítséget. Hogyan lehet azonban, hogy a hosszú évszázadok tapasztalatát és bizonyságtételét tartalmazó Ószövetség végül a sokszínűsége mellett belső konzisztenciával is jellemezhető könyvben tárja fel teológiai üzenetét? Nyilvánvalóan nemcsak az egyes emberek tapasztalatai, hanem a hagyományozók tudatos reflexiója is szerepet játszott abban, ahogy az Ószövetség üzenetét újraalkalmazták és -interpretálták egészen a kánon létrehozásáig. Jelen kötet ennek a kérdésnek jár utána, amikor az ószövetségi teológia történetét követi nyomon. Karasszon István könyve az ókori keleti vallástörténet hasonló jelenségeinek mélyreható vizsgálata után a teológiai reflexió bemutatására vállalkozik, egészen az aktualizálásra indító teológiáig. A történeti ív fontos mozzanatai a jelentős előrelépéseket – a szövetség teológiáját, a kiválasztás-teológiát, a prófétai könyvek szerkesztését, a Tízparancsolatot – jelzik ebben a monumentális folyamatban, a képet pedig a teológiai szintézis teszi teljessé.