A magyar társadalolmtudományi könyvkiadás nagy adósságai közé tartozik a 20. század elejének klasszikus vallásantropológiai értekezése, Arnold van Gennep Átmeneti rítusok című műve. Noha közel száz évvel ezelőtti (1909) megjelenése óta a rítuskutatás egyik alapművévé (és nyomában az "átmeneti rítus" fogalma mára általánosan bevett terminus technicusszá) vált, a magyar olvasóközönség számára mindeddig nem volt hozzáférhető magyar nyelven.

A pedagóguspálya vonzereje, a pályára kerülők száma, színvonala, motivációja évtizedek óta foglalkoztatja a nemzetközi és hazai szakmai nyilvánosságot.

A ​kötet a serdülők világába, életmódjába, egészséggel kapcsolatos szokásaiba kalauzolja az olvasót az Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása (Health Behaviour in Schoolaged Children) nemzetközi együttműködésben megvalósuló kutatás rendszeresen megjelenő, esedékes nemzeti jelentésén keresztül.

A könyv az adatelemzés és adatgyűjtés valamennyi lépésére rámutat (a leírástól a grounded theory megfogalmazásáig) az elméleti mintavétel módszerének alkalmazásával.

Kálvin Institutiójában azt írja, hogy ez a világ Isten dicsőségének tükreként teremtetett. Amikor a teremtett világra, a teremtett emberre tekintünk, a dicsőség tükrébe nézünk és az örökkévalóságba pillantunk. Egyúttal nem feledhetjük, hogy kezünk alkotása, a szavak és a hangok összefűzése, a művészetek és a teológia művelése akkor teljesedik be és ki, ha egyedül az örökkévaló Isten dicsőségét tükrözi vissza.

E kötet 10 tanulmánya a családi életre és kapcsolati kultúrára való felkészítés főbb témaköreinek az oktatásához kíván segítséget nyújtani, igyekezve az elméleti ismeretek mellé gyakorlati, módszertani eszközöket is felkínálni.
A kötet olvasója mind a saját családi önismeretéhez, mind szakmai fejlődéséhez egyaránt értékes ismeretekkel gazdagodhat, s a pedagógusok továbbképzésében szinte nélkülözhetetlen.

Karácsony és Kodály a néplélektani megközelítés jegyében a pedagógia és antropológia között rejtett közös keretet teremtett, és ez a keret tanítványaik révén is életképesnek bizonyult a hivatalos pedagógia körein belül és kívül, de e modell általános érvényét bizonyítja Németh László pedagógiájának sikere is, még ha tárgya folytán másképp is jutott ez érvényre. Szellem, lélek és az anyagi világ egysége, hármasságában is egységes antropológiai vállalkozás: az ontológiai helyreállítás pedagógiája. Egy közösség sorsa áll vagy bukik rajta, de nyertesei mindig személyek, a tanítványok.