Hová ​utazik Köd és Homály? Miért színesedik ki a prágai villamos a pszichodráma folyamán? Ki a Lény a Csigaházban, aki lejár titokban a lányhoz? Erre és sok más kérdésre is választ kapunk abból a 47 történetből, amelyek önismereti, terápiás helyzetekből származnak, s hol dramatizálva, hol dialógus formájában olvashatók.

Az önismereti munka résztvevői problémákkal jelentkeznek be az egyéni vagy csoportos folyamatba, s a problémák konkretizálása mentén alakulnak történeteik, amelyek mindig pszichológiai rejtvényt rejtenek magukban, s amelyhez a kulcs a mesélő múltjában található anélkül, hogy ő maga tudna róla. A lélektani munkában, ahogyan ez egy valódi thrillerben is történik, rejtvényfejtést végzünk, s a személy saját múltját családtörténeti keretben tárjuk fel, s nemegyszer nemzedékeken átívelő traumaörökségeket igyekszünk hatástalanítani.

A könyv megszólítja az olvasót, és azt közvetíti, hogy a lélek színháza a mintha térben zajlik, a kétszemélyes terápiában a résztvevők kapcsolati terében, a pszichodrámában pedig a játéktérben, ahol a problémahozó a saját története főszereplőjévé válik, csoporttársai pedig élete egyéb szereplőit jelenítik meg, játsszák el számára. A rendező kísérő és alkotótárs a folyamatban.

Az olvasó a könyv történeteihez saját tapasztalati múltjából, képzeleti életéből, álmaiból társíthat anyagot, s ekképpen követheti a történetek hőseinek lelki munkáját, sőt, akár a drámák végén bekövetkező katarzisban is osztozhat velük.

Az egyetemi tanár szerző, akinek Álomkönyve Nyírő-díjat nyert, pszichoanalitikusként és pszichodráma-pszichoterapeutaként saját gyakorlatából merített anyagának átiratait adja közre olvasmányos, ugyanakkor tudományos formában, hogy betekintést engedjen a terápiás-, illetve az önismereti munka folyamatába.