A testünk révén kapcsolódunk a világhoz, és ez a testek között fennálló szociális viszony Maurice Merleau-Ponty „testköziség” fogalmával ragadható meg. Tapasztalatok alapján a pszichés fejlődés összefüggésbe hozható a testi elakadásokkal.

Vidnyánszky Attila és Visky András színházi világa

Színházantropológiai szótár

A kézikönyv célja, hogy bővítse tudásunkat a színpadi test lehetséges megjelenéseiről és az előadás dinamikájára adott nézői válaszreakciókról. Az egyensúlyról, az ellentétről, a montázsról és egyéb színpadi technikákról szóló gyakorlati fejezeteket olyan elméleti szócikkek követnek, mint a Szöveg és színpad vagy a Tágítás. A szerzők az előadóművészek összetett mesterségét, titkos művészetét helyezik kutatásaik középpontjába.

Tegyük fel, hogy…

A világ végtelen (de legalábbis közelít a végtelenhez), benne minden mindennel összefügg, minden eleme hat az összes többire, ráadásul folyamatosan változik. Egy ekkora, állandó mozgásban lévő rendszert átlátni, megérteni és leírni valószínűleg lehetetlen – de talán képesek lehetünk érzékeltetni a mozgását, az összefüggéseit, a ránk gyakorolt hatását. A teória erre tesz kísérletet.

Török-Szabó Balázs második könyve arra tesz kísérletet, hogy válaszokat találjon ezekre a kérdésekre. Olyan kérdésekre, melyek minden ember életében jelen vannak, mindenkit foglalkoztatnak – így a válaszok is mindenkiről és mindenkinek szólnak.

A szociodráma módszere

Szociodráma a javítóintézetben

Ebben a kötetben a különböző drámás/színházi műfajok és eljárások mint kutatási tevékenységek kapnak új értelmet. Ez azt jelenti, hogy a közönség részvételén alapuló drámás formák (társadalmi-színházi előadások, közösségi performanszok, drámapedagógiai foglalkozások) nem csak a kutatás tárgyát képezik, hanem a kutatás módszerének, reprezentációs lehetőségének, sőt modelljének tekintjük őket. A dráma tehát a kutatás számára a társadalmi kapcsolatok és összefüggések megjelenítésének,újrafogalmazásának, értelmezésének és megváltoztatásának a terepét jelenti.