Hasonló termékek
Ausztria a 20.században
Ausztria és Magyarország 1867–1918 között államszervezetileg is kapcsolatban állt egymással. Az első világháborút lezáró békeszerződések nyomán azonban útjaik és történelmi fejlődésük elvált egymástól. A 20. század első harmadában a két ország európai szintű gondolkodói részéről ugyan több kísérlet történt országaik közelítésére és a dunai térség államainak együttműködésére, de a nagyhatalmi politika és a nemzeti rivalizálás végül meghiúsított minden összefogást.
A Német Szövetségi Köztársaság (1949-2009)
Összegzés és dokumentumok.
Az NSZK szuverén módon leküzdte az 1970-80-as évek olajválságát, a RAF-terrorizmust és a német egyesítés problémáit, s virágzó exportgazdasággal rendelkező, tekintélyes, 82 milliós középhatalom született. A legjobb állam, amelyet eddig a németek létrehoztak. Amikor 1989 novemberében ledőlt a berlini fal, a keletnémetek vonakodás nélkül a csatlakozás mellett döntöttek. Brandt szavaival: Most összenő, ami összetartozik. 1990-ben a németek nemzeti kérdése megoldódott.
S vele megkezdődött Európa egyesítése is.
A német újrafegyverkezés és a hidegháború 1945-1969
A könyv a német újrafegyverkezés kérdését a hidegháború korszakába illesztve követi nyomon 1945-től az 1960-as évek végéig. A nemzetközi környezet elemzésén túl bemutatásra kerül az NSZK és az NDK fegyverkezéssel kapcsolatos tevékenysége, továbbá érintőlegesen Ausztria újrafegyverkezésével is.
A német császárság 1871-1918
A német császárságot 1871. január 18-án, a győztes németfrancia háborút követően a versailles-i palota tükörgalériájában kiáltották ki. A porosz Hohenzollern-dinasztia vezetésével, kisnémet bázison először alakult meg a németek nemzeti állama. A császárság bel-és külpolitikai fejlődésére 1890-ig első kancellárja, Otto von Bismarck személyisége nyomta rá bélyegét. A Német Birodalom a 19. század utolsó évtizedeiben jól fejlett ipari állammá vált.
Leírás
Kötetünk az 1953 júliusában átalakítani kezdett Belügyminisztérium szervezeti és személyi változásait térképezi fel 1956 októberéig, a forradalom kezdetéig. Nyomon követjük, hogy milyen következményekkel járt az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) visszaterelése a Belügyminisztérium szervezeti rendjébe, illetve azt, hogy miként virult tovább az ÁVH a Rákosi- korszak utolsó éveiben (is), eluralva megregulázásra szánt anyaintézményét. Ezért mondható, hogy a tárca kötelékébe visszaparancsolt ÁVH az intézmény egészét tekintve „trójai falónak” bizonyult – mint arra a kötet címe utal. A bevezető tanulmány a téma társadalom- és politikatörténeti környezetébe kalauzolja el az olvasót. Ezt követi egy módszeres szervezettörténeti tanulmány. Hozzájuk illeszkedik a kötet túlnyomó többségét kitevő blokk: 186 – főként ávéhás – vezető tisztségviselő pályaképe.
Diktatúrában a hatalom arcát leginkább annak – vezérkultusszal is gyakorta körülbástyázni próbált – első számú irányítója határozza meg. Hozzá képest a többiek még a vezetői garnitúrából is inkább csak nevek, elmosódott karakterű, „tulajdonság nélküli” árnyékfigurák. Még inkább arctalan a pártbürokraták másod-, harmadvonalbeli köre – esetünkben a korszak politikai rendőrségének vezérkara. E köddé vált társaság tagjainak pályaképét rekonstruáltuk – a meglehetősen töredékes forrásokból –, hogy legalább visszamenőleg „élőbbé” tegyük a letűnt rendszer szolgáinak sziluettjét. Annyiban lépünk ki a vizsgált szűkebb korszakból, hogy egyfelől előéletükre is kitérünk, másfelől 1956 utáni pályájukat is nyomon követjük – van, akinél a múlt század nyolcvanas éveinek végéig, az államszocialista rendszer összeomlásáig. Ilyen értelemben a kötet a múlt századi pártegyeduralom kulcspozíciókba került szolgálatvezetőinek arcképcsarnoka is.
Paraméterek
Szerzők(vesszővel elválasztva) | Gyarmati György (szerk.), Palasik Mária (szerk.) |
Megjelenés | 2013 |
Terjedelem | 512 oldal |
Kötészet | keménytáblás |
ISBN | 9789632367248 |