...a Dohányozás meg-töretése az Isten beszédének Pörölye által, hét Prédikációkban foglalva... (Tiszalök, 1712–1713)

A kézirat több tudomány (teológia, folklorisztika, szociológia, művelődéstörténet, kritikai kultúrakutatás) érdeklődésére tarthat számot, jelentős forrás az életmód, mentalitás, a néphit, népszokások, a szóbeliség és írásbeliség vizsgálatához, a 17–18. századi nyelv és retorika vagy a test különböző felfogásai, test és hatalom viszonya iránt érdeklődő kutatásokhoz is.

A pasa fia és a világszépe kötet több helyszíni gyűjtés anyagából válogat. A kötetben szereplő mesék olyan világba vezetnek, amelyekben legalább annyi az ismeros, mint az ismeretlen elem.

A tíz tanulmányt és hozzájuk íródott bevezetést tartalmazó kötet megismertet a kulturális antropológia néhány meghatározó elméleti-módszertani törekvésével. A brit strukturális funkcionalizmussal, az amerikai neoevolucionizmussal, az etnikum és az identitás gondolatkörének különböző változataival, a Lévi Strauss strukturalizmusa mögött munkáló történetfelfogással, a kultúráról való gondolkodás különböző absztrakciós szintjeivel, s azzal a szemlélettel, ahogyan a kulturális antropológia közelít a fejlődőnek nevezett világ társadalmi és kulturális gondjaihoz tekintettel az abban élők választási kényszerére. A bevezetés segít abban, hogy az olvasó megtalálja ezeknek a témáknak a helyét a 20. századi kulturális antropológia egész vizsgálódási területén belül.

A kötet első felében sárospataki kéziratos népmesegyűjtemény olvasható, míg második felében a hozzájuk kapcsolódó jegyzetek.

A válogatás egy kevéssé ismert és eddig föltáratlan iratanyagból, a Tiszántúlon birtokos Dessewffy család XVIII. századi gazdálkodásából ad ízelítőt. E dokumentumok tartalmukat tekintve a következőképpen csoportosíthatók: szerződéslevelek (contractusok), vármegyei rendeletek, földesúri utasítások, összeírások, uradalmi alkalmazottak elszámolásai, valamint jobbágyok panaszlevelei. A közölt anyag különös értékét adja, hogy az 1777-es úrbér rendezés utáni éveket mutatja be, s képet kapunk a jobbágyszolgáltatások változásáról éppúgy, mint a jobbágy-földesúr, valamint a tisztviselők viszonyának, életkörülményeinek alakulásáról.

Borkultúránk történetében - eltekintve az utóbbi fél évszázadtól - a középkortól kezdve mindig fontos szerepet játszottak a hegyközségek. Szervezeti formájuk, működési módjuk szokásjogon alapult, melyet a koraújkortól írásba is foglaltak. A fennmaradt hegytörvények bepillantást engednek az egykori hegységek muködésébe, a szőlőbirtoklással kapcsolatos jogviszonyokba és a szőlőhegyi élet mindennapjaiba. A Szőlőhegyek történetének forrásai címen induló sorozat első köteteként egy ma már könyvritkaságnak számító hegytörvény gyujtemény jelenik meg új köntösben, melynek bevezető tanulmánya összefoglalja az intézmény történetét, a szöveggyűjtemény pedig a forrástípus reprezentatív darabjainak számító szövegeket tesz közzé. A szőlőhegyek történetét hiteles források segítségével bemutató könyvsorozat hatalmas adatbázist tesz hozzáférhetové számos tudományág (agrártörténet, jogtörténet, etnográfia, folklór, nyelvészet, művelődéstörténet) számára, egyszersmind erkölcsi és gyakorlati vonatkozásban is támaszul szolgálhat a mai hegyközségek szervezői, vezetői és kreatív tagjai számára. (Második javított kiadás)