A halál témáját érintő kulturális és szociálantropológiai irodalomban gyakori téma a modern nyugati ember és a más kultúrákban élők halálképének, halálhoz való viszonyának különbsége. E különbségek azonban az úgynevezett nyugati társadalmakon belül is érzékelhetők. Nem egy antropológus számolt be arról, hogy az általa megismert európai falusi közösségekben az emberek mennyire másként, mennyivel „természetesebben” viszonyultak a halál kérdéséhez és a halottakhoz, mint ami számára saját társadalmi közegében megszokott volt. Ezekben a közösségekben a halál nem tabutéma, nem a haldokló és családjának magánügye, a haldoklás s a halál körüli gyakorlati teendők ellátása pedig nem vagy nem teljesen került át abba a professzionális szolgáltatói szektorba, amely ma már a legtöbb helyen körülveszi.

Több mint negyedszázada próbálok rájönni arra, mi is az a Társadalomtörténet, és mire egy-egy elgondolást többé-kevésbé megismerek, az addigra 'másutt megunt ócskasággá' válik. Jobbnak láttam ezért, ha ezúttal az egykori főszereplőknek adom át a szót: mondják el maguk a saját (társadalom) történetüket.

 „Nem lehet nem kommunikálni” – e kommunikációs alaptételként számontartott kijelentés nem jelenti azt, hogy kommunikációs ismereteinket ne lehetne bővíteni, kommunikációs kompetenciánkat ne lehetne fejleszteni; ebben kíván segítséget nyújtani a jelen kötet.

...a Dohányozás meg-töretése az Isten beszédének Pörölye által, hét Prédikációkban foglalva... (Tiszalök, 1712–1713)

A kézirat több tudomány (teológia, folklorisztika, szociológia, művelődéstörténet, kritikai kultúrakutatás) érdeklődésére tarthat számot, jelentős forrás az életmód, mentalitás, a néphit, népszokások, a szóbeliség és írásbeliség vizsgálatához, a 17–18. századi nyelv és retorika vagy a test különböző felfogásai, test és hatalom viszonya iránt érdeklődő kutatásokhoz is.

Kezdő halódóknak

Döntő érvünk a frissen kaszált fű illata, meg a hársfáké. A madarak éneke. Nem történhet meg, hogy ezek nélkül kelljen élni. Nem szabad megtörténnie. Azonban ott tartunk, hogy ezt már sokan nem értik, még többen félreértik. Pedig én nem a természet védelméről beszélek, hanem olyasmiről, aminek a hiánya a saját életemet tenné tönkre.

A könyv hasznos olvasmány lehet mindazok számára, akik az alternatív mozgalmak, a posztmodern szüléskultúra vagy a nemek társadalmi viszonyulásai iránt érdeklődnek, de nem lesz közömbös azon leendő vagy gyakorló édesanyák és édesapák számára sem, akik folyamatában és tág összefüggésrendszerében szeretnék megérteni a különböző szüléskultúrák elveit és természetét.