A jelen kötet két szerzője - Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor, az MTA doktorai, Széchenyi-díjas kutatók egész tudományos pályájukat átfogja a szimbolikus jelenségek vizsgálata, évtizedek óta dolgoznak a szimbolizáció értelmezésén. A szerzők sokféle szakmai kompetenciával bírnak: kiválóan értenek a kulturális antropológiához, a szociológiához és a pszichológiához egyaránt. Ebben a kötetben pszichológiai szimbólumelméleteket, -megközelítéseket elemeznek a tőlük megszokott sokszempontú, számos tudományterület szemléletét és tudását integráló módon.

A kötet a négy nagy erdélyi örmény központnak, Szamosújvárnak, Erzsébetvárosnak, Gyergyószentmiklósnak és Csíkszépvíznek településképét hasonlítja össze.

Nem volt, nincs, nem lesz falu, városrész, város főutca nélkül. Spontán vagy tervezett módon főutcává minősül egy-egy hosszabb vagy rövidebb útvonal, rátalálnak az üzletek, az intézmények, léte eggyé válik a várossal. Fizikai állapota, használata, hangulata azonban nem csak a hely, hanem a kor tükre is. A könyv az éppen megújulók közül ismertet néhányat, az átalakulási folyamat fizikai és társadalmi közegét, eredményeit. Többek között Budapesten, Madridban, Łódźban, New York-ban, Berlinben, Edinburgh-ben, Bécsben járunk… A  főutcák, ahogy a különböző szakterületekről érkező szerzők (építész, szociológus, közgazdász, környezetpszichológus, geográfus, környezetmérnök, kommunikáció szakértő, stb.) írásai mutatják, újjáélednek, mindig és mindenhol újjáéledhetnek.

Ligeti Pál építész, építészet- és művészetelméleti író munkássága szorosan kapcsolódik a Bauhaus és Le Corbusier nevével fémjelzett modernista mozgalomhoz, amelynek központi alapelve a társadalmi felelősségvállalás. Ligeti kiemelkedő szerepet játszott a Horthy-korszak művészeti és építészeti közéletének megszervezésében, az első világháború utáni lakáshelyzet megoldásában, a főváros építészeti koncepciójának meghatározásában, valamint a népi és az urbánus építészet összebékítésében. 

Hogy ​az építészet nemcsak házak, hanem terek alkotásáról is szól, közhely. De hogy ezeknek „tértörténetük” van, és hogy a tereket is időben éljük át, már szokatlan gondolat. Ekler Dezső olyan tér-idő világba vezeti be az olvasót, ami megszokott környezetünk rejtett dimenzióit tárja fel.

„A környezetpszichológia több tudomány- és művészeti területet érint, jelentősége vitathatatlan. A kötet szerkesztői minőségi garanciát jelentenek: Dúll Andrea a környezetpszichológia hazai meghonosítója, Varga Katalin a szuggesztív kommunikáció és a hipnózis elméletének és gyakorlatának egyik legjelesebb hazai kutatója, mindketten nemzetközi elismertséggel. A kötet témája, a szuggesztív környezeti kommunikáció igen érdekes megközelítést jelent, nevezetesen a környezetpszichológia szempontjából lényeges elemek szuggesztív voltát mutatja be a kommunikációs megközelítés talaján. Az interdiszciplináris kötet biztosan hasznára válik a pszichológia, s az emberi környezet alakítását célzó művészeti és ipari tevékenységek, az építészet és a formatervezés szakembereinek. A kötet így nem csupán elméleti, hanem gyakorlati haszonnal is kecsegtet: kitűnő példa arra, hogy az elméleti pszichológia hogyan találkozik a leggyakorlatiasabb felhasználói területekkel.”

Ekler Dezső (1953) a kortárs magyar építészet nagy hatású, megkerülhetetlen alakja. Ez a könyv átfogó módon mutatja be a jeles alkotó szemléletmódját, építészetének formaproblémáit, legfontosabb karakterjegyeit. A szerző, Széplaky Gerda nem pusztán Ekler eddigi pályaívét rajzolja meg, de izgalmas elemzéseket is kínál az egyes épületekről. A nemzetközi perspektívában szemlélt építészeti teljesítmény esztétikai elemzése révén egy önálló elmélet bontakozik ki: a diverzív építészet teóriája. Az értekezést a legnevesebb magyar épületfotósok képei illusztrálják.