A ​kötet egyedülálló érdeme, hogy a módszeresen elkövetett katyńi tömeggyilkosságokat történeti hátterükbe helyezi, érvelését a legújabb nemzetközi kutatási eredményekre alapozza, s először közli e témakör legfontosabb dokumentumait. Így egyfajta sajátos történelmi narratívát kínál.
Az 1918 végén függetlenné vált Lengyelország az 1930-as évek végén német-szovjet harapófogóba került. A két hatalom 1939. augusztus 23-án tíz évre szóló megnemtámadási egyezményt kötött, amelynek titkos kiegészítő jegyzékében felosztották egymás között Közép- és Kelet-Európát, összesen hat országot. Szeptember folyamán együttesen szétzúzták Lengyelországot, majd határ- és barátsági egyezményt kötöttek. Nagy-Britannia és Franciaország a Lengyelországnak adott függetlenségi garanciája nyomán hadat üzent Németországnak, s ezzel megkezdődött a második világháború.
1940. április 3. és május 19. között a szovjet titkosszolgálat, az NKVD 14 552 lengyel tisztet mészárolt le. Sztálin 1941-ben Sikorski lengyel miniszterelnöknek azt válaszolta, hogy a tisztek minden bizonnyal Mandzsúriába szöktek. A lengyelek azonban hiába kutattak utánuk. A szovjet hatóságok dezinformálták őket,sőt 1990-ig nagyrészt a nemzetközi közvéleményt is.
A lengyel értelmiség szisztematikus kiirtása s vele a lengyel függetlenség esetleges visszaállításának megakadályozása a szovjet és német félnek egyaránt érdekében állt. A szovjetek által elkövetett katyńi mészárlás Kelet Golgotájának szimbóluma, amely büntetlen maradt.