Karl Rahner szentháromságtana a mai teológia összefüggésében

Bármily meglepő, Karl Rahner csak egészen ritkán jelentetett meg rendszeres értekezést a katolikus dogmatika egy-egy kérdéséről. E csekély számú írása közé tartozik a szentháromságtan összefoglalására vállalkozó tanulmánya, amely azért is számít kivételesnek az elmúlt fél évszázad teológiatörténetén belül, mert felekezettől függetlenül minden jelentős teológus állást foglalt az értekezésben kifejtett alapvető tételekkel kapcsolatban.

Az imago Dei értelmezése a barthi és a Barth utáni teológiában című tudományos dolgozata nemcsak a teológusok, de a művelt nagyközönség számára is az újdonság erejével hathat, hiszen arról az emberről szól, aki a teremtő, megváltó és megszentelő Isten által sokkal több, mint amit általában gondol magáról.

Az alábbi kötet a Fiatal Kutatók és Doktoranduszok V. Nemzetközi Teológus Konferenciáján résztvevõ elõadások publikálásra érdemesnek talált felszólalásainak írott anyagait tartalmazza. Az angol és magyar nyelven megjelent mûvek a teológia szinte minden területét érintik, de nem csupán a szûken vett hittudomány kérdéseit vizsgálják.

A kereszténység szentháromsági istenképe

A kereszténység legbelsőbb titkának tekintett Szentháromságra irányuló hívő reflexió meglepő módon csak az elmúlt évtizedekben került a teológiai érdeklődés homlokterébe. A mára kialakult számos különböző szentháromságtani elmélet azonban hiányérzetet is kelt: az egyházi dogma türelmes, higgadt, elmélkedő megértési kísérletei híján a hívő tudat egyre nehezebben tud eligazodni a bonyolult elgondolások között. Bertram Stubenrauch bibliai alapú esszéje pontosan ilyen türelmes gondolatmenettel szolgál, sőt a konkrét életet, a konkrét egyházi létezést előtérbe állító könyvében önálló megértési javaslatokat is kidolgoz.

Az arminiánus vita teológiai háttere

„A vallás az evangéliumok óta nem nyert e műhöz fogható támaszt, és nélküle rövid időn belül az evangéliumok is rosszul jártak volna.” Karl Leonhard Reinhold – Fichte elődje a jénai katedrán – nyilatkozott így Fichte első nyomtatásban (névtelenül) megjelent művéről, bár igaz, hogy a közvéleményhez hasonlóan Kant munkájának tartotta. Az ésszerűség a kinyilatkoztatás mércéje, állítja a korra jellemzően Fichte, s minthogy olyan tárgyról van szó, amelyet a tiszta elméleti ész segítségével sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet, Kantot követve a gyakorlati ész területére utalja a kérdést.

Patrisztikus tanulmányok

E tanulmánykötet az ókeresztény filozófia témakörében folyó mai magyar munkálatok eredményeiből közöl reprezentatív válogatást. A kötet írásai a hazai patrológia helyzetével, az Egyház születésének, a teológia kialakulásának, ember és világ viszonyának, valamint az egyházatyák utóéletének kérdésköreivel foglalkoznak. Így az itt közölt elemzésekből egyúttal a patrisztika egészének íve, értékvilága és jelentősége is körvonalazódik. A kötet mind a szakemberek, mind pedig a filozófia, teológia, egyháztörténet, klasszika-filológia terén tájékozódni kívánó olvasóközönség, egyetemi ifjúság érdeklődésére számot tarthat.

„A keresztény isteneszme lényegénél fogva a gyakorlatra vonatkozó eszme, s Isten nem gondolható el úgy, hogy ez az eszme ne sértse annak közvetlen érdekeit, aki elgondolására törekszik.” Ennek az új politikai teológiának a körébe vágó Metz-tanulmányokból és előadásokból ad átfogó válogatást a kötet.