Hasonló termékek
Teológia és filozófia
A két tudomány viszonya és közös története
A könyv egyedi nézőpontból nyújt bevezetést a filozófia történetének tanulmányozásához: az európai filozófia és a keresztény teológia belső kapcsolatát kidomborítva tekinti át a filozófiatörténet jelentős korszakait, a preszókratikus bölcselettől a folyamatfilozófiákig.
Újabb értekezések az emberi értelemről
Leibniz műve az újkori filozófia történetének alapvetően fontos dokumentuma. A kötet Locke alapművére válaszolva fejti ki a racionális alternatíva lehetőségeit az empirizmussal szemben.
Az alap tételéről – Kant filozófiájának kritikája
Semmi sincsen alap nélkül. Az „elégséges alap” Leibniztől származó, erőteljes filozófiai tétele szerint semmi sincs a világon, aminek ne lett volna elegendő alapja ahhoz, hogy a világon legyen. A filozófia Kanttal kezdődő ismeretelméleti fordulata e tétel megítélésében is döntő változást hozott. Kant még csak a „meghatározó alap” elvével akarta felváltani az elégséges alap teóriáját, Schopenhauer viszont nem kevesebbre vállalkozott, mint a filozófiai hagyomány teljes újragondolására.
Állami jog és erkölcsi rend
Jelen kötet Ernst-Wolfgang Böckenförde jog- és vallásfilozófiai, államelméleti munkásságából szemelget, főként olyan tanulmányokat állítva középpontba, amelyek jog és erkölcs, vallás és jog bonyolult viszonyrendszerét veszik górcső alá, és máig ható tanulsággal szolgálnak.
Bételjesítem Isten akaratját
A lészpedi szent leány látomásai
A magnetofon-felvételek időrendjében közölt elbeszéléseken végigvonulnak Jánó Ilona életének legfontosabb eseményeiről és legmélyebben átélt vallási élményeiről: mennyei, purgatóriumi és pokolbeli látomásairól, valamint a hozzá látogató szent személyek: Krisztus, Szűz Mária, szentek, a Sátán, vagy a halottak jelenéseiről szóló tudósítások.
Létre nyílt lehetőség
Ismeretelmélet és metafizika Aquinói Szent Tamás és Duns Scotus filozófiájában
Jelen kötet tárgyát Aquinói Szent Tamás (1225–1274) és Ioannes Duns Scotus (1266–1308), a skolasztika virágkorának két kiemelkedő filozófusa által megfogalmazott ismeretelméleti és metafizikai gondolatok képezik.
Az ismeretlen ismerős
Tatyjana Minnijahmetova könyve egyedülálló a magyar könyvkiadásban. A szerző ugyanis maga is udmurt, a keresztény térítés elől a Kámától kelet-re menekült ősök leszármazottja. Tanulmányai rítustanulmányok, vagyis Minnijahmetova a naptári szokásokhoz, az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokásokkal, a szent helyekkel, a gyógyítással kapcsolatos rítusokkal foglalkozik, illetve a háznak és részeinek (például a kút és a fürdőház) rituális, szakrális aspektusait mutatja be.
A tömeg- és az elitművészet...
Az értekezés azokat a folyamatok elemzi, amelyek a modern civilizáció kialakulása és elterjedése nyomán zajlottak le a XX. századi művészetfilozófiában. Az egyes fejezetek három nagy hatású gondolkodó – Ortega, Spengler és Walter Benjamin – életművének fényében vizsgálják a művészetfilozófia átalakulásának, a klasszikus esztétikai normák felbomlásának és eltűnésének társadalmi hátterét.
Leírás
E kötet első ízben teszi magyarul hozzáférhetővé Johann Gottlieb Fichte (1762-1814) fiatalkori, a filozófusnak egyszeriben tekintélyt szerző tanulmányát. Fichte abból indul ki, hogy a vallás középponti eleme az erkölcs. Ennek egyeznie kell az ész ama követelményeivel, melyeket Immanuel Kant a Gyakorlati ész kritikájában levezetett. Egyedül az ész parancsaként felfogott erkölcsi törvény kötelezi az embert közvetlenül és minden körülmény között. Mindaz, ami e lényegi elemet meghaladóan része valamely konkrét vallásnak, mellékes: történeti adalék vagy kultikus szokás. Ezen mérce alapján a kinyilatkoztatás legföljebb lehetséges. Ha ugyanis valamely jelenség megegyezik az erkölcsiség elvével, akkor lehetséges ugyan, hogy isteni kinyilatkoztatás, ám az empirikus tudat számára teljesen bizonyíthatatlan, hogy igényt tarthat-e erre a minőségre. Bizonyosan csak az az eset ítélhető meg, hogy valami ellentétes a moralitás elvével; akkor biztosan állítható, hogy nem lehet isteni eredetű.
„A vallás az evangéliumok óta nem nyert e műhöz fogható támaszt, és nélküle rövid időn belül az evangéliumok is rosszul jártak volna.” Karl Leonhard Reinhold – Fichte elődje a jénai katedrán – nyilatkozott így Fichte első nyomtatásban (névtelenül) megjelent művéről, bár igaz, hogy a közvéleményhez hasonlóan Kant munkájának tartotta. Az ésszerűség a kinyilatkoztatás mércéje, állítja a korra jellemzően Fichte, s minthogy olyan tárgyról van szó, amelyet a tiszta elméleti ész segítségével sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet, Kantot követve a gyakorlati ész területére utalja a kérdést.
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Fichte Johann Gottlieb |
| Kiadás éve | 2003 |
| Oldalak száma | 186 oldal |
| ISBN | 9638616938 |
| Fordította | Rokay Zoltán, Gáspár Csaba László |