A kötet a sajátságosan afroázsiai – az Indiai-óceán menti kultúrák nagyjából egy évezredes érintkezésének eredményeként kiformálódott – madagaszkári társadalom prekoloniális (17–19. századi) történelmét kíséri nyomon. Az elemzés középpontjában a 12–15. század folyamán több hullámban a szigetre érkezett „új jövevények” politikai-hatalmi „elhivatottsága”, illetve az ennek hatására kibontakozott tradicionális monarchikus államszerveződés kérdésköre áll.

Kötetünk a hazai Latin-Amerika-kutatáson belül külön hangsúlyt szeretne adni egy sajátos földrajzi régiónak, a Karib térségnek, mivel úgy gondoljuk, hogy földrajzi, illetve geopolitikai elhelyezkedésénél, valamint egyedi vonásainál fogva szerepe és jelentősége jóval túlmutat önnön fizikai határain. Egy olyan izgalmas és összetett térségről beszélünk, amely korábban számos birodalom rivalizálásának színtere volt, ezért nyelvileg, kulturálisan, etnikai és vallási tekintetben rendkívül bonyolult képletet mutat. 

Jelen kötet tanulmányai a Miskolci Egyetem Egyetemes Történeti Tanszéke által, Hatalom,legitimáció,ideológia címmel szervezett konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatai.Az írások az ókortól a XX. századig, Nyugat-Európától Perzsiáig terjedő időszakot és területet ölelik fel.

A ​jelenleg legnagyobb tekintélyű német filozófus, Jürgen Habermas Európa jövőjével foglalkozó írásait gyűjti össze a kötet. A globalizáció és az EU strukturális reformjainak összefüggéseit vizsgálja, a posztnemzeti demokrácia hogyanjára keresve választ. Itt olvasható a hírhedt Spiegel-vitában kifejtett álláspontja is az emberi szervezetek klónozásával kapcsolatban.

„1968” nemcsak kifejezte egy generáció meghatározó élményét, hanem olyan hagyományt teremtett, amely, noha ellentmondásosan, de ma is megjelenik az olyan meghatározó centrumországok kulturális és politikai életében, mint az Egyesült Államok, Németország vagy Franciaország. A forrongó társadalmi mozgalmak politikai orientációja meglehetősen vegyes volt, ámde egyvalami mégiscsak összekötötte őket: alapvetően elutasították azt a fogyasztói kapitalizmust, ami a háború után újjáépülő Európában is az „amerikai álom” mítoszával igazolta magát.

A kötet szerzői azt a kérdést járják körül, hogy miféle okok idézték elő a kelet-európai - s benne a magyar - labdarúgás hanyatlását, miközben Nyugat-Európában e játék sajátos "felvirágzása" ment végbe.
Van-e összefüggés e jelenségek között?
Miben áll a nyugati "előrelépés", és vajon mi okozza a mi régiónk focijának "hanyatlását"?
Utolérhető-e a Nyugat?
Egyáltalán, érdemes-e erre törekedni?
Az üzlet-futball-politika hármasságban van-e még esély a kibontakozásra?