A fantázia mesterei a XIX-XX. századi olasz irodalomban Collóditól Calvinóig

A tizenkilencedik és huszadik századi olasz irodalom egy sajátos szeletével, a fantasztikus művekkel és szerzőikkel foglalkozik Lukácsi Margit monográfiája. A szerző három nagy téma köré szerkesztve teszi közzé tanulmányait, érintve minden fontos, említésre méltó, komolyabb hatást gyakorló írást, alkotót és trendet.

Noha az utóbbi idők modern irodalomelméleti trendjei nemcsak nem preferálják, de egyenesen tagadják is a hagyományos értelemben vett műfajok létezését, Gárdos Bálint irodalomtörténész most (előszavában külön érvelve ötlete mellett) klasszikus műfajelméleti kötettel jelentkezik. Írása központjában a tizenkilencedik század első két évtizedének angol esszéirodalma áll. Választott témáját a kor három (hazánkban kevésbé ismert) tipikus alkotója életművének tükrében mutatja be.

Az 1989-90-es rendszerváltozás Magyarországon a színházi struktúrát nem változtatta meg, a könyvkiadás szerkezete azonban jelentősen átalakult. A kortárs dráma fórumai, a színház és a könyvkiadás eltérő feltételrendszerek közé kerültek. A szűk drámapublikációs lehetőségek ellenére a magyar színház mégsem nélkülözte a kortárs magyar drámát.

Csetri Lajos válogatott tanulmányainak közzététele nem nélkülözi a programadó szándékot sem, hiszen a két kötet a 18–20. századi irodalomtörténetet tárgyul választó új könyvsorozat, a Ligatura nyitánya is.

Sören Kierkegaard irodalomtörténet, eszmetörténet és hatástörténet metszéspontjain

„Az ​"árnyjáték" igencsak kedvelt műfaja volt Kierkegaard-nak. Nemcsak Tivoliban – Koppenhága tarka, dinamikusan fejlődő szórakoztatónegyedében – csodálhatta meg ennek különféle változatait, optikai játékosságát és különös „mimézisét”, de vásári arcélfestőktől, papírkivágás-készítőktől kezdődően a színházban felbukkanó „sziluettekig” szemlélhette a „Schattenspiel” megannyi fajtáját és sajátosságát.

Performativitás, műfaj, test

Amint szólni kezd az ember valamiről, rögtön beleütközik az azonosítás problémájába. A beszéd mintha a világ felosztását is magába foglalná - már az első szóban. Persze, az isteni parancsok kora már leáldozott.. Mégis, az a mód, ahogy beszélünk valamiről, a gondolkodás újra és újra felülvizsgálandó tárgyát alkotja.