Az eltérő nézőpontok érvényesítése és megértése a termékeny irodalomtudományi tapasztalatcsere éltető eleme. Az elméleti állásfoglalások, elemzési módszerek és szöveginterpretációk hiteles értékelését nagymértékben elősegíti a folyamatos szakmai párbeszéd. A Párbeszéd-kötetek célja, hogy számaiban egy-egy kiválasztott témát, irodalomtörténeti korszakot, alkotót, művet, teoretikus kérdést tárgyaló tanulmányokat egymás mellé helyezve különböző megközelítési módokat mutasson be. Sorozatunk e negyedik darabjának írásai az előző kötetben tárgyalt Aranykor–Árkádia gondolatkört kiterjedtebben, az utópiák és ellenutópiák általánosabb kérdéseihez illesztve vezetik tovább. Az irodalomban megjelenő (negatív) utópiát nem kizárólag műfaji formációként értelmezik, amikor a „klaszszikus”
megjelenítésektől a posztmodern példákig eltérő nemzeti irodalmakhoz tartozó híres műveket követnek nyomon. Az elemzések egyben arra is rákérdeznek, hogyan testesül meg az (ellen)utópia gondolata a mindenkori emberi eszményre törekvés örök dilemmáiban, és mi módon válhat az irodalmi kultúra, legkülönfélébb alkotásain keresztül, a múlhatatlan emberi álmok megfogalmazásának letéteményesévé. A kötet szerzői többek közt Thomas More, Cervantes, Goethe, Dosztojevszkij és Huxley műveinek vizsgálata révén keresnek választ bölcseleti, műfaji és szövegpoétikai kérdéseikre.