Boldog Elréd vagy Aelred (1109-1167) ciszterci szerzetes, az angliai Rievaulx apátja, Szent Bernát kortársa és barátja. A Krisztus emberségét, az emberi érzelmeket, szeretetet és barátságot középpontba állító művei a középkori szerzetesi irodalom egyik kiemelkedő alakjává avatják.

A trinitológia alapjaihoz kötődő koncepció a magyar székelyföldi Boldogasszony-kultuszt, a néphagyományban is átörökített elemeit (Babba-Mária) a mezopotámiai kultusszal "villantja" össze.

"A különböző nézőpontú pedagógiai-szakmai viták erőterében igen fontosnak és szükségesnek tartom azt, hogy a társadalom jövőjét is formáló erkölcsi nevelés kérdéseiben az Olvasót egy szerteágazó és izgalmas szellemi kalandra hívjam."

Dr. Pálvölgyi Ferenc

A személyközi kapcsolatok építő és károsító hatásainak vizsgálata napjainkban általánosan elismert, népszerű kutatási téma. Tudományos elméletek sora érinti, tárja fel és rendszerezi e terület újabbnál újabb kihívásait, melyek a 21. században is igen sokrétűek, hiszen a kapcsolati terek a globalizációval a végtelenbe nyúlnak, s nemcsak a hétköznapi kontextus színezi át és alakítja emberi viszonyainkat, hanem a virtuális valóság és annak sokszor korlátok nélküli információáradata is. Hogyan viszonyulunk tudományos megközelítésben az interperszonális viszonyok gazdag területéhez? Kötetünk pszichológiai, bölcsészeti, teológiai és társadalomtudományi területen, négy tematikai egységbe rendezve, több nézőpontból enged betekintést e jelenség spektrumába: a kapcsolatok egészségét, fejlesztő erejét, árnyoldalait bemutatva és rámutatva az Isten iránti, sajátos spirituális kapcsolat vonatkozásaira is.

A lelkészi hivatás nagyban különbözik más hivatásoktól - a lelkésznek hivatásos hívőként az élete a hivatása, a többiek elé éli és tanítja is, hogy mit jelent Krisztust követni a világban.

A könyv olyan radikális keresztény, vagy a kereszténységen töprengő gondolkodók, alkotók egy-egy kérdését mutatja be, akik az európai bölcseleti hagyománynak a görög hagyományoktól eltérő, más fókuszát teremtették meg. Ez részben az akadémiai filozofálással való szembehelyezkedésből, részben pedig e gondolkodók többségére jellemző keresztény hitükből ered. Közös bennük az, hogy a kereszténységhez intézett kérdésük magában rejt egy antifilozófiai hozzáállást, éspedig azáltal, hogy elfogadják azt a kihívást, amelyet Pál apostol a Korinthusiakhoz írt I. Levelében a kereszténység gondolkodási formájáról adott: a keresztről való tanítás őrültség a filozófus elme számára - illetve Pascallal szólva: Ábrahám, Izsák és Jákob Istene nem a filozófusok istene. Az antifilozófus kifejezés Alain Badiou terminusára utal, aki Pál apostolt nevezte így. A szerzőnő kérdése ez: Vajon együtt tudunk-e még gondolkodni a nagy keresztény írókkal és alkotó egyéniségekkel, vajon megmozdítanak-e bennünk valamit azok az elementáris egzisztenciális kérdések, melyek foglalkoztatták őket a Bibliával folytatott beszélgetéseik során? Vajon van-e még a keresztény gondolkodásban elég élet ahhoz, hogy átvegye a stafétabotot ezektől és persze más elődöktől.