„…nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.” Két olyan költõi metafora, amelyek az élet alapjait képezik. 
Érdekes egybeesés, hogy Kocsev Miklós két alma mater-jének, – ha lehet valakinek kettõ, akkor neki igen – azaz mind a budapesti, mind a kampeni teológia címerében szerepel a világosság, ami az isteni értelem és bölcsesség metaforája. Lehet-e egy keresztyén embernek és egy teológiai tanárnak nagyobb vágya annál, hogy megtapasztalja az Isten világosságát az életében? Az Istentõl jövõ világosságnak célja van. Vezetni akarja az emberek életét az Isten és az egymás felé való nyitottságra, elfogadásra és szeretetre. 
Az élet forrása pedig arra mutat rá, hogy Isten nemcsak külsõ vezetést ad a maga világossága által, hanem a legbelsõ és a legalapvetõbb szükségeink kielégítését is. Ahogy a forrás vize biztosítja az élet alapfeltételeit, úgy adja Isten önmagát minden szomjazónak, aki Rá vágyik. A – gyakorlati – teológiának nem lehet más célja, mint megmutatni az utat ehhez a forráshoz, az élet forrásához, az örök élet forrásához, magához Istenhez. A kötet tanulmányaival – ha töredékes módon is, de – a szerzõk is ebben az útmutatásban kívánnak részt venni. 
Kocsev Miklós ünnepeltet pedig szívbõl köszöntjük áldást kérve életére, családjára és az elõtte álló feladatok elvégzésére.