Tanulmányok Fehér M. István tiszteletére

 

 

Jelen kötetének fejezetei tovább viszik Quante érdeklődését a szellemiség és a cselekvés hegeli koncepciói iránt, ugyanakkor kibővítik Hegel legnagyobb hatást gyakorló és legnehezebb tételeinek némelyikével (a spekulatív filozófia lényege, a természet–szellem viszony, a szabadság fogalma, az akarat, a felelősség, valamint a felelősség és az individualitás hegeli koncepciói). Ezek a fejezetek a Hegellel folytatott eszmecsere eredményeit juttatják érvényre az etika és politikai filozófia legfontosabb problémái némelyikének tekintetében.

Jelen ​kötet anyaga annak a két napos budapesti konferenciának az előadásai köré szerveződik, amely az MTA-ELTE Hermeneutika Kutatócsoport kezdeményezésére 2015. május 21–22-én Imagináció a filozófiában – hermeneutikai, fenomenológiai, vallásfilozófiai megközelítések címmel az ELTE BTK Filozófiai Intézetében került megrendezésre.

 

Míg a kanti filozófia szervesen hozzátartozik a fenomenológia közvetlen előzményeihez, addig szokatlan megközelítésnek számít Kantnak a hermeneutika eredetéhez való hozzákapcsolása, különösen abból a szempontból, hogy miként inspirálta Heidegger, Gadamer vagy Ricoeur kortárs elképzeléseit. E kapcsolódás elsődleges jelentősége nem annyira e gondolkodók hatástörténeti viszonyában rejlik, mint inkább abban, hogy szisztematikus szempontból meghatározott kérdések kerülnek előtérbe. Ilyen pl. a neokantiánusokkal való diszkusszió; Husserl margó-megjegyzései, fenomenológiai hatása; az intuíció, imagináció, sematizmus, világértelmezés, a tárgyiság és igazság kérdése; a mathesis universalis eszméje, újkori tudomány és filozófia, hermeneutika és kritika viszonya, gyakorlati filozófia és szabadság összefüggése, a határképzés gondolatköre, valamint e Kant-recepció teológiai és morálfilozófiai aspektusai. E témakörök mentén a könyv elsősorban azokra a feltáratlan összefüggésekre irányul, amelyeknek különös tétje van a hermeneutikai tradíció jelenkori önértelmezése szempontjából.

 

Lengyel Zsuzsanna Mariann (1976) az ELTE BTK Filozófia Intézet Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszékének tudományos munkatársa. Hosszabb kutatásokat folytatott Tübingenben, Wuppertalban és Bécsben. Az elmúlt évek során több kötet társszerkesztője volt. Korábbi monográfiája A végesség hermeneutikája. Az idő mint filozófiai probléma Martin Heidegger gondolkodásában (»Cogito-könyvek« L’Harmattan, 2011).

- egy 20. századi humanista

 

 

 

A könyv a XX. század egyik mértékadó filozófiai irányzatának, a hermeneutikának kialakulására, az úgynevezett hermeneutikai fordulat létrejöttére vonatkozó, több szempontból forrásértéku tanulmányokat tesz közzé. A kötet új olvasatát nyújtja a hermeneutikai tradíció XX. századi mestereinek, hozzásegít a hermeneutikai gondolkodás kialakulásának megértéséhez. A kötetbe gyűjtött tanulmányok a legújabb elsődleges és másodlagos forrásokat hasznosítják, céljuk a heideggeri és gadameri gondolatkör hermeneutikai vonatkozásainak feltérképezése.

– Hans-Georg Gadamer és a nyelv hermeneutikája

 

 

 - A Magyar Filozófiai Társaság Hermeneutikai Szakosztályának munkáiból.

 

 

- Tanulmányok Husserlről és Heideggerről

 

A természettudományok hermeneutikai értelmezése a mai tudományfilozófiának az egyik legmarkánsabb és legizgalmasabb ágát jelenti. E kötet tanulmányai megpróbálják feltérképezni azokat a lehetséges találkozási pontokat és konfliktusokat, melyek a tudományok hermeneutikai megközelítését más tudományfilozófiai irányzatokkal összekapcsolják, illetve azoktól elválasztják. A legfontosabb tudományfilozófiai irányzatok hermeneutikai elemzése mellett a - hermeneutika történeti érdeklődésének megfelelően - tudomány- és kommunikációtörténeti tanulmányok is helyet kapnak a kötetben.

A német felvilágosodás filozófiai profilja

 

A kötet a német felvilágosodás filozófiáját nem Kant felől visszatekintve ábrázolja, hanem olyan önálló filozófiaként, amilyenként a korszak szerző
tekintettek rá. Csak a kanti perspektíváról történő tudatos lemondás alapján mutatkoznak meg a német felvilágosodás filozófiájának alapvető sajátosságai, amelyeket tömören a teodícea és a tények címszó jellemez.

 

Az utóbbi közel húsz év német filozófiájának egyik legenergikusabb alakja, Michael Quante (1962) első könyv alakban megjelent műve ezeket a cselekvéselméleti problémákat az analitikus és a pragmatikus filozófia legújabb eredményei alapján dolgozza fel.

 

Ez az eszmetörténeti összefüggés vezetett bennünket arra, hogy Martin Heidegger születésének százhúszadik évfordulóján, mely 2009-es év egyúttal Jacques Derrida halálának ötödik évfordulója is volt, e két gondolkodó munkásságának a vizsgálatát tűzzük ki annak az összejövetelnek a témájául, amelyet a 2007-től kezdődően évente megrendezésre kerülő Hermeneutika és jelenkor című filozófiai konferenciasorozatunk keretében rendeztünk. Jelen tanulmánygyűjtemény részben az ott elhangzott előadások szerkesztett, illetve kibővített formában közzétett változatait, részben pedig további, a téma iránt érdeklődő hazai kutatók munkáit tartalmazza.