A kötet tanulmányai fél évszázad művészetét ölelik fel, a modern magyar művészet kezdeteitől annak két világháború közötti kiteljesedéséig. A válogatás a magyarországi művésztelepek összehasonlító elemzésével és a nagybányai művésztelep alapítóinak müncheni indulásával kezdődik.

E monográfia hozzásegíti az olvasót Ficino legkülönösebbnek vélt művének megértéséhez, megvizsgálva az abban felmerülő problémákat és bevezetést nyújtva annak mélyebb megismeréséhez.

Eljátszottam ​a gondolattal, valójában mi történt, amikor Tobak Ferencné született Váczi Mária a ballószögi Beretvás tanyáról hetvenhárom
éves korában egy kis virágcsokrot rajzolt a nővérének írt levelére. Csupán csak kedvességből. Súgta ezt neki Valaki? Vagy mindig is vágya volt, hogy rajzoljon? Benne élt az a virágcsokor öröktől fogva…? Hogy egyszer majd elindítsa Váczi Máriát abból az ő kerek világából egy másik kerek világba. Övéitől az övéihez. Ballószögből Kaliforniába. És vissza, haza, a tanyára. A könyvet lapozgatva rájöttem, kalandos útján Mária megtalált valamit, ami már rég az övé. A teremtés vágyát és lehetőségét…(Schäffer Erzsébet)

Szabó Miklós és Borhy László akadémikusok több évtizedes kutatási tapasztalatukra és tudományos eredményeikre támaszkodva készítették el ezt az összefoglalást, amely részletesen és széles földrajzi valamint történelmi és kulturális összefüggéseiben taglalja Magyarország területe késő vaskori népeinek és római kori lakosságának történelmét.

Az értekezés azokat a folyamatok elemzi, amelyek a modern civilizáció kialakulása és elterjedése nyomán zajlottak le a XX. századi művészetfilozófiában. Az egyes fejezetek három nagy hatású gondolkodó – Ortega, Spengler és Walter Benjamin – életművének fényében vizsgálják a művészetfilozófia átalakulásának, a klasszikus esztétikai normák felbomlásának és eltűnésének társadalmi hátterét.

Amikor ​a tizennyolcadik század második felétől Londonban és Párizsban az új műalkotásokat nyilvános kiállításokon kezdték közszemlére tenni, a művész új típusa született meg a kiállító művész. Ez a könyv a modern művészek történetét vizsgálja, akik új kapcsolatokat alakítottak ki az intézményes keretek között kiállított művészettel, és ezzel alapvető átalakulásokat indítottak el a művészet definíciójának, a művész önképének, problémáinak és társadalmi státusának vonatkozásában. Oskar Bätschmann bemutatja, hogyan született meg a modern művész alakja John Singleton Copley és Benjamin West kezdeményezései nyomán, és vált a huszadik század művészcsillagainak, Joseph Beuysnek és Andy Warholnak az esetében maga is teljes jogú kiállítási tárggyá.

Gellér Katalin írása a modern magyar művészet történetének egy rövid, de igen jelentős időszakával foglalkozik. Az 1890-es években, Párizsban, a világhírű tanítványai által rendkívül népszerűvé vált Julian Akadémián dolgozó magyar művészek tanulóéveit, küzdelmeit, tapasztalatait mutatja be. Csak néhány ismert nevet említve: Rippl-Rónai József, Csók István, Vaszary János, Kunffy Lajos, s a magyar festészeti megújulást elindító Nagybányai művésztelep alapító mesterei közé tartozó Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Réti István és Thorma János is ebben az időszakban tanult Párizsban.

A 20. századi ,,rendellenes egyének" eredete három fő történeti alak összekapcsolódásában lelhető fel: a szörnyek, akik áthágják mind a természettörvényeket, mind a társadalmi normákat; a javíthatatlanok, akiket a test idomításának új mechanizmusai vesznek kezelésbe; és a maszturbálók, akikkel szemben a 18. századdal kezdődően kampányt folytattak, a modern kiscsalád megfegyelmezése érdekében.