Törvényhozás és törvénykezés az ókori Athénban

A társadalmak, a vallási és szellemi mozgalmak, a történelmi és hitéleti emlékezéskultúra vagy csupán a helyzetek teremtették és teremtik a hősöket, a mártírokat, a szenteket és az áldozatokat?

„Nem ​férfiak és nem nők, olyanok, mint a süvítő vihar. Nincsenek feleségeik, nem tudnak gyermekeket szülni, nem ismernek sem irgalmat, sem részvétet. Nem hallgatnak sem imákra, sem pedig könyörgésre. Olyanok, mint a hegyekben felnőtt vadlovak.”
Volkert Haas, a berlini Freie Universität egykori professzora, a mezopotámiai és a hettita vallástörténet világszerte elismert szakértője, ebben a kötetben a szélesebb közönség számára, olvasmányos módon foglalta össze a Folyóköz hitvilágának egyik legfontosabb vonását, a démonhitet, és az ártó szellemek ellen való védekezés különböző módozatait.

Az Asszír Birodalom folyamatos terjeszkedése a Kr. e. 8. század végén ért zenitjére, ekkorra Asszíria ellenőrzése alá vonta a Közel-Kelet legnagyobb részét: az Örmény hegyvidéktől a Perzsa-öbölig, a Zagrosz-hegységtől a Levantéig, létrehozva a történelem addig ismert legnagyobb világbirodalmát.

A Hettita Birodalom mintegy 400 éven át (ca. Kr.e. 1650 és 1200 között) az ókori Közel-Kelet egyik legjelentősebb államalakulati közé tartozott, emléke mégis szinte nyom nélkül tűnt el. Története az erőteljes katonai expanzió és súlyos krízisek hullámzása jegyében telt, amelyek új kihívások elé állították és megújulásra késztették a birodalom államapparátusát.