A német császárságot 1871. január 18-án, a győztes németfrancia háborút követően a versailles-i palota tükörgalériájában kiáltották ki. A porosz Hohenzollern-dinasztia vezetésével, kisnémet bázison először alakult meg a németek nemzeti állama. A császárság bel-és külpolitikai fejlődésére 1890-ig első kancellárja, Otto von Bismarck személyisége nyomta rá bélyegét. A Német Birodalom a 19. század utolsó évtizedeiben jól fejlett ipari állammá vált.

A szerző sokrétűen analizálja az olasz egység után létrejött alkotmányos monarchia politikai működését és a kibontakozó pártstruktúra kiépülését. A maga összetettségében tárja fel a fasizmus hatalomra kerülésének körülményeit, a korporatív diktatórikus rendszert és fajelméletének romboló hatását.

A kötetek az 1918. novemberi forradalom és a császárság bukását követő Németország két meghatározó korszaka, a weimari köztársaság (1919–1933) és a nemzetiszocialista diktatúra (1933–1945) egyedülálló elemzését és forrásfeltárását tartalmazzák.
 

A rabszolga-kereskedelem és a rabszolga tartó rendszerek kialakulása az újkori Észak-Amerikában

A könyv két olyan szakterület történetének összefoglalását tartalmazza, amelyekről magyarul alig olvasható korszerű szakirodalom. Ezek a kora újkori atlanti-óceáni rabszolga-kereskedelem története, illetve annak bemutatása, hogy milyen jellegű rabszolgatartó rendszerek alakultak ki az észak-amerikai brit gyarmatokon a 17-18. században. A könyv fontosságát részben az adja, hogy e két tárgyalt szakterület újabb kutatási eredményeit közvetíti a magyar közönség felé. 

Közelítések az átmenet elméletéhez. III. rész A tőkerendszer strukturális válsága

A tőke–munka–állam hármas viszonylata meg-megújuló válságok és leküzdésük sorozatán át futja be fejlődési pályáját. Ám napjainkban újfajta, állandósult válságát éli a tőkeviszony változataira alapozott globális tőkerendszer. Egyre mélyülő strukturális válságba süllyed, s ennek már nincs sem békés, sem háborús megoldása a tőkeviszony keretein belül. Elkerülhetetlenné válik a tőke mint a társadalmi újjátermelést ellenőrző szerves rendszer strukturális alternatívájának megalapozása. Ennek elméleti megindoklásával foglalkozik kötetünk.

A kötet rendszerezett, problémacentrikus és gazdag jegyzetanyagot vonultat fel, emellett életrajzi összefoglalók és egy részletes időrendi áttekintés teszik igazán használható kézikönyvvé.

Közelítések az átmenet elméletéhez. IV. rész. A tárgyalt témákhoz kapcsolódó tanulmányok

1995-ben jelent meg Londonban és New Yorkban a tőkeviszony és a tőkerendszer velejáró korlátait s meghaladásuknak történelmi lehetőségeit elemző, monumentális, angol nyelvű filozófiai mű, amelyet azóta gyakran a szerző „opus magnumaként” emlegetnek világszerte. Ennek befejező, negyedik része jelenik meg most magyarul.

Titus Livius 142 könyvből álló történeti művében Róma alapításától egészen saját koráig, a császárkor elejéig írta meg a Római Birodalom történetét. Akár a többi ókori történeti mű, ez is a szépirodalom körébe tartozik, és jóllehet fontos hagyományokat dolgoz fel a maga szempontjai szerint, valójában többet mond el saját koráról, az Augustus-korról, mint a régmúlt időkről. A monumentális műből már az ókorban kivonatok, összegzések készültek. Részben ez az oka annak, hogy mi már csak az I-X. és XXI-XLV. könyveket olvashatjuk teljes formájukban. Ezeket, az elveszett könyvek kivonataival és töredékeivel kiegészítve, Kis Ferencné és Muraközy Gyula fordításának átdolgozott, nyelvileg és stilisztikailag felfrissített változatában veheti most kézbe az érdeklődő olvasó, kibővített és modernizált jegyzetapparátussal.