Történet és hatástörténet

Kötetünk témája az Ószövetség egyik legérdekesebb perikópája, Izsák megkötözésének (a rabbinikus terminológia szerint az „Aqédának”) a Genesis 22. fejezetében elbeszélt története. A kötet összeállításánál nem csupán biblikus kutatók működtek közre, hanem ennek az olyannyira fontos elbeszélésnek a hatástörténete egyfajta tágabb perspektívába kerül. A kötet anyagának alapjául a Sapientia Főiskola Bibliatudomány Tanszékének 2009. őszi szimpóziumán elhangzott előadások szolgálnak.

Tanulmányok Xeravits Géza emlékére 50. születésnapja alkalmából

Az alábbi szövegek — természetükből következően — egyfajta sajátos, „kettős exegézis” tanúi: vallanak arról, ahogy a magyarázó megérti a Bibliát, de arról is árulkodnak, ahogy a Szent Szöveg magáévá teszi az Őt megérteni kívánót. E kötet ennélfogva sokkal inkább személyes és szubjektív, mint a Szentírás bármilyen szaktudományos megközelítése; s éppen az olvasónak a Szöveggel benső azonosulása az a kaland, amelyre meghív. 

A kötetben összegyűjtött írások a monasztikus szerzetesi élet hagyományból táplálkozó jelenére irányítják a figyelmet. A benedeki és az azt megelőző tradíció fényében kérdeznek rá arra, hogy ki a szerzetes ma, hogy milyen ösvények kínálkoznak azok számára, akik a krisztuskövetés útján az atyák nyomdokain próbálnak járni.

„A keresztény isteneszme lényegénél fogva a gyakorlatra vonatkozó eszme, s Isten nem gondolható el úgy, hogy ez az eszme ne sértse annak közvetlen érdekeit, aki elgondolására törekszik.” Ennek az új politikai teológiának a körébe vágó Metz-tanulmányokból és előadásokból ad átfogó válogatást a kötet.

A deuterokanonikus irodalom alapvető kérdései

Az ​Ószövetség ún. „deuterokanonikus” könyvei – Tóbiás/Tobit, Judit, 1-2 Makkabeusok, Sirák fia, Salamon bölcsessége, Báruk, Jeremiás levele, Eszter és Dániel kiegészítései – elsőrendű fontosságú információkat szolgáltatnak a Kr. e. két évszázadban élő zsidóság teológiájának, illetve tágabban vett eszmetörténetének és világlátásának megértéséhez.