Hasonló termékek
Ruta Tannenbaum
MILJENKO JERGOVIĆ, a boszniai horvát prózaíró 1966-ban született Szarajevóban. Jelenleg Zágrábban él. Kritikusai szerint különleges tehetsége van bármely témát történetté formálni úgy, hogy mégis megőrzi ezek belső logikáját.
A Ruta Tannenbaum-ért 2006-ban megkapta a Meša Selimović-díjat.
Halott a bunkerban – Beszámoló apámról
„Azt hiszem, tizennégy éves lehettem, amikor anyám óvatosan elkezdte megpendíteni, mit csinált apám a háborúban: az SS-t, a Gestapót, ami elég nagy megrázkódtatást jelentett, igaz, hamar túljutottam rajta; részleteket anyám nem mondott el. (...).”
(Martin Pollack)
Charlotte Isabel Hansen
Jarle aggodalmasan sóhajtott. Leült a konyhaasztalhoz, és végre fölbontotta a levelet. Olvasni kezdte. Olvasott, olvasott és leesett az álla.
Az Una hullámai
A háborúval nem lehet szembenézni. Aki túléli, az ezzel kínlódik. E regény szerzője a kilencvenes évek boszniai háborújának katonái és túlélői közé tartozik.
Törött tükör
Mercè Rodoreda (1908–1983) egészen fiatalon, az1930-as évek elején jelentkezett első írásaival, de az 1939-től 1972-ig száműzetésben élő írónő igazán ismertté csak 1958-ban vált, amikor megjelent Vint-i-dos contes (Huszonkét novella) című elbeszéléskötete. A La plaçadel Diamant (1962; magyarul A Diamant tér, 1978), amelyet a kritika a XX. századi katalán regényirodalom egyik csúcsának tart, meghozta számára a világhírt is.
Samuel Tyne második élete
Az ígéretes jövőjű Samuel Tyne, az oxfordi egyetem ghánai származású diákja azzal a meggyőződéssel költözött az Újvilágba, hogy ő nagy tettekre hivatott ember. De tizenöt év eltelt, és egy hivatal középszerű csalódott alkamazottjaként tengeti napjait. Amikor megörökli nagybátyja omladozó házát Asterben, egy kanadai kisvárosban, felesége tiltakozását és tizenhárom éves ikerlányainak makacs ellenkezését semmibe véve Samuel kilép állásából, és családostul a csak fehérek lakta Északra költözik.
Leírás
A norvég szerző második, magyar fordításban megjelent regényének középpontjában egy kis család áll: anya, apa és Jarle. Ők az Orheim-társaság. Stavangerben, Norvégia olajfővárosában élnek, egy autóbeállóval rendelkező sorházban, és az egyetlen, amit szeretnének, az, hogy minden rendben legyen. De mi történik apával?
A regény elbeszélője emlékezetében a 80-as években kamasszá érő Jarle életének meghatározó epizódjai pörögnek le: a hétvégi focik apával, a nyomasztó családi kirándulások, az első csók és az első cigi, az első igazi barátság, a gyermekkor lezárását jelentő évzáró bankett. Az eseményeket pedig az elbeszélő számára különösen fontos és egyben az évtizedet is jellemző zenék festik alá. Az ifjú Jarle minden porcikájával arra vágyik, hogy a legjobbat hozza ki abból a világból, amiben él, anarchistává és feministává válik, lázad mindenféle igazságtalanság ellen.
A Mégis van apám tulajdonképpen a Szerettem másképp is (L'Harmattan Kiadó, 2009) című regény előtörténetének tekinthető.
Ilyen gyorsan még soha nem futottál, és valószínűleg nem is fogsz. Ki az utcára, ki a sötétbe, süteményes doboz a kezedben, szemedben könnyek, fejedben egy gondolat: A nevem Jarle Klepp, igen, a nevem: Jarle Klepp. Nincs apám. Nincs apám! A város egyik szélétől a másikig futottál az utcai lámpák alatt, végig az aszfalton, el, minél messzebb a terektől, ahol felnőttél, el az iskolától, az erdőtől. Messze el a sorháztól, ami eddig a kis világodat jelentette. És mondogattad magadban, hogy vége, soha többé nem jövök ide vissza, új életet kezdek.
„Zavarba jöttem, elő is kellett vennem az első könyvet, a Szerettem másképp is címűt, hogy valamiképp az apa nyomára leljek. Meg is találtam Míg a Szerettem másképp is a kamaszkor lázadó, identitáskereső oldalát mutatja meg, addig a Mégis van apám egy család titkaiba vezeti be az olvasót. Visszább vagyunk az időben, jóval visszább, az Orheim-társaság 1974-ben alakul, majd a kis Jarléval kibővülve 1988-ig, a válásig működik. (Jól, rosszul, de egyben van.) És ahogy a Szerettem másképp is otthonos érzést hozott nekem (hiába játszódik a regény Norvégiában, van az európai kamaszokban valami rémületesen közös), ez az új könyv is elevenembe talált.”
(Karafiáth Orsolya)
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Tore Renberg |
| Megjelenés | 2012 |
| Terjedelem | 396 |
| Kötészet | puhatáblás, ragasztókötött |
| ISBN | 978 963 236 504 6 |
| Fordító | Ambrus Orsolya |
| Sorozat | JAK világirodalmi sorozat |