Hasonló termékek
Aporiák próbatétele
Maga a címbéli kifejezés, pontosabban az általa megjelölt törekvés, illetve az ennek révén előidézett gondolati és egzisztenciális tapasztalat Jacques Derrida filozófiai tevékenységének központi eleme. Bár a szövegek közül kettő tárgyalja kifejezetten a dekonstrukció filozófiáját, a dekonstruktív éthosz mindegyik írást áthatja. Áthatja, hiszen, Derrida önértelmezése szerint, a dekonstrukció nem filozófia, nem tudomány, nem módszer, nem doktrína, nem is mechanikusan alkalmazható értelmezői vagy kritikai eljárás, hanem egy különös készenlétre épülő attitűd manifesztációja.
Aporia, ez a filozófia ősi rétegéből ránk hagyományozódott szó valójában a filozofálás eredendő tapasztalatát nevezi meg: a határaira kifuttatott gondolkodás elakadásának, egy helyben toporgásának a tapasztalatát, amely a könyv filozófus hőseinek mindegyikét elérte előbb vagy utóbb, köztük Nietzschét és Heidegger, Husserlt és Mannheim Károlyt, Vajda Mihályt és Jacques Derridát.
Kicsák Lóránt a XIX. és XX. századi német és francia filozófia kutatója, az Egri Eszterházy Károly Főiskola docense. Jacques Derrida műveiből készült fordításai (Az idő adománya, 2013; Bitangok, 2015; Törvényerő, 2016) a francia filozófus egyik legértőbb magyar tolmácsolójává tették. Kutatási területén belül az utóbbi időben különös hangsúlyt kapott a performativitás elmélete és Michel Foucault filozófiai életműve.
Tanulmányok az emberi megismerés alapelveiről és más írások
Logika és gondolkodás
A megismerés elméletei a korai felvilágosodásban
A dolgok (és a szavak)
A fenomenológiai kutatás kortárs problémái
Vissza a dolgokhoz! – ez volt a fenomenológiai mozgalom jelszava. A cél: elfogulatlanul, a megcsontosodott, felül nem vizsgált fogalmi rendszerektõl megszabadulva vizsgálni magát a tapasztalatot, melyben a dolgok adódnak. Az elmúlt évszázadban azonban kiderült, hogy a szavak nem zárhatók ki a filozófiai kutatásból, számot kell vetni az idõközben hagyománnyá nemesedett-rögzült fenomenológiai szövegekkel csakúgy, mint egyéb filozófiai irányzatok és más tudományok eredményeivel.
A transzcendentális probléma
Leírás
A fenomenológia nem tesz erőszakot a metafizikai hagyományt belsőleg formáló indítékokon, melyek rosszul föltett kérdések és helytelen módszerek áldozatául estek; ennek megfelelően nem áll meg azelőtt, hogy elérte volna a 'legfőbb és végső' kérdéseket" - írta Edmund Husserl a Kartéziánus elmélkedésekben a fenomenológiai metafizika lehetőségéről.
A jelen kötet a korábbi munka (Kontextus és fenomén I. - Igazság, evidencia és tapasztalat Edmund Husserl munkásságában) fonalát veszi fel, és viszi tovább - azonban önálló könyvként is olvasható. Azt mutatja meg, hogy Husserl hogyan veti fel a bizonyosság és igazság kérdését az időbeliség és a keletkezés problémáinak vezérfonala mentén. Ezzel összefüggésben bemutatjuk a filozófus arra irányuló, egyre elszántabb és radikálisabb erőfeszítéseit, hogy a fenomenológiai módszer és a szemlélet határait kitágítsa a végletekig, s ezáltal hozzáférhetővé tegye a fenomenológia számára a végső metafizikai kérdéseket is.
Ennek során a fenomenológia végső soron a radikálisan időbeli folyamatként, eseményként értett Abszolútum megismerésének kérdéseihez vezet, végül magához Istenhez. Ily módon a fenomenológia Istenhez vezető "nem-felekezeti", illetve "ateista" útként fog megmutatkozni.
Paraméterek
Szerzők(vesszővel elválasztva) | Marosán Bence Péter |
Megjelenés | 2020 |
Terjedelem | 394 oldal |
Kötészet | ragasztott, puhatáblás |
ISBN | 978-963-414-594-3 |
Sorozat | Aspecto-könyvek sorozat |