Szabó Miklós és Borhy László akadémikusok több évtizedes kutatási tapasztalatukra és tudományos eredményeikre támaszkodva készítették el ezt az összefoglalást, amely részletesen és széles földrajzi valamint történelmi és kulturális összefüggéseiben taglalja Magyarország területe késő vaskori népeinek és római kori lakosságának történelmét.

A késő vaskor a Kárpát-medencében

Minthogy idestova 30 éve nem jelent meg hasonló összefoglalás a Kárpát-medence késő vaskoráról, a keleti kelták történetét, kultúráját és művészetét bemutató, gazdagon illusztrált kötet túlzás nélkül hézagpótlónak minősíthető. A további tájékozódást a függelék segíti, amelyben az ókori forrásokból ismert késő vaskori népek, illetőleg kelta törzsek listája, a legfontosabb régészeti lelőhelyek repertóriuma és a késő vaskorra vonatkozó részletes bibiliográfia található.

A szerző a paraszti gazdálkodás és társadalom kialakulását és átalakulását kíséri végig négy történelmi - a hűbéri, a kapitalista, a szocialista és az újkapitalista - korszakon keresztül. Kitér a hazai viszonyok régiónkénti különbségeinek elemzésére, valamint a magyar viszonyok európai térben való elhelyezésére.

A könyv kutatási témái közül a legjelentősebbnek, a római vallástörténetnek pannoniai szintézise. Ezzel a Magyar Tudományos Akadémiától akadémiai doktori címet nyert (2005), a Magyarországon elérhető legmagasabb tudományos minősítést. Emléktáblája áll a PTE Botanikus kertjében és a fertőrákosi mithraeum előtt.

Ez a kötet a hősi emlékművek meghatározó, a két világháború között is alkotó szobrászairól szól, akik közt méltatlanul elfelejtett, megtagadott művészek is vannak. A kötetben szereplő fényképek az elmúlt évek alatt személyesen felkeresett emlékműveket mutatják be, úgy, ahogyan 2017-ben és 2018-ban a köztereinken láthatók voltak.

E tanulmánykötet a szerző magyar ökofalvakról írt munkáiból nyújt válogatást. Az ökofalu olyan alternatív életmód-kísérlet, amely viszonylag keveseket vonz, és még kevesebb azoknak a száma, akik a szándékon túl meg is tudják valósítani. Mivel a magyarországi ökofalvakban lakók lélekszáma legfeljebb 500 fő, azt gondolhatnánk, hogy valójában marginális jelenségről van szó. Mégis érdemes vele foglalkozni: egyrészt mert az ökofalusi értékrend vizsgálata - tehát, hogy mi ellenében és mi mellett jön létre - jelen társadalmunk problémáinak diagnózisa lehet; másrészt mert rendkívül érdekes társadalmi kísérlet, amely a társadalomtudományok számára (is) izgalmas kutatási terepet kínál, önmagán túlmutató kérdéseket vetve fel.
 

A Hettita Birodalom mintegy 400 éven át (ca. Kr.e. 1650 és 1200 között) az ókori Közel-Kelet egyik legjelentősebb államalakulati közé tartozott, emléke mégis szinte nyom nélkül tűnt el. Története az erőteljes katonai expanzió és súlyos krízisek hullámzása jegyében telt, amelyek új kihívások elé állították és megújulásra késztették a birodalom államapparátusát.

Sorozatunkat nem is kezdhettük volna méltóbban, mint Vargyas Péter akadémiai doktori disszertációjának a közreadásával. A közelmúltban tragikusan elhunyt nemzetközi hírű szerző gazdaságtörténeti kutatásai során az ókori Kelet egészét vetette vizsgálat alá. Első tanulmányaiban Ugarit társadalmának és kereskedelmi rendszerének a kérdéseit fejtegette, majd érdeklődése Babilónia ártörténete felé fordult. Kutatói pályájának utolsó éveiben főként az ókori Kelet pénzhasználata, pénztörténete, a keleti civilizációk gazdasági mentalitásának problémái foglalkoztatták.