A pályaudvar. Milliók találkozási helye. Építészeti remekmű vagy városképi seb? A közlekedésszervezés csúcsa vagy mélysége? Ma a legtöbb európai és észak-amerikai nagyvárosban a belváros része. Megkerülhetetlen objektum.

Nem volt, nincs, nem lesz falu, városrész, város főutca nélkül. Spontán vagy tervezett módon főutcává minősül egy-egy hosszabb vagy rövidebb útvonal, rátalálnak az üzletek, az intézmények, léte eggyé válik a várossal. Fizikai állapota, használata, hangulata azonban nem csak a hely, hanem a kor tükre is. A könyv az éppen megújulók közül ismertet néhányat, az átalakulási folyamat fizikai és társadalmi közegét, eredményeit. Többek között Budapesten, Madridban, Łódźban, New York-ban, Berlinben, Edinburgh-ben, Bécsben járunk… A  főutcák, ahogy a különböző szakterületekről érkező szerzők (építész, szociológus, közgazdász, környezetpszichológus, geográfus, környezetmérnök, kommunikáció szakértő, stb.) írásai mutatják, újjáélednek, mindig és mindenhol újjáéledhetnek.

"A kötet két alapvető filozófiai és társadalmi kategória, a tér és a szakralitás összekapcsolása mentén a hazai társadalomkutatásból lényegében hiányzó kérdésköröket tárgyal."

világ egyik új erőközpontjának számító Távol-Kelet országai a közelmúltban különböző fejlődési utakat jártak be. Közös pont azonban, hogy a gyors modernizációval egy időben a hatalmas régió minden országában igen jelentős szerepe van a nemzeti hagyományok megőrzésének és gyakran újrafogalmazásának.

Hogy ​az építészet nemcsak házak, hanem terek alkotásáról is szól, közhely. De hogy ezeknek „tértörténetük” van, és hogy a tereket is időben éljük át, már szokatlan gondolat. Ekler Dezső olyan tér-idő világba vezeti be az olvasót, ami megszokott környezetünk rejtett dimenzióit tárja fel.

A rendszerváltás utáni nyócker identitása

A Köztes terek a közelmúlt "nyóckerét" vizsgálja, vagyis azt a városnegyedet, amely a rendszerváltás utáni rövid életű, mégis egyedülálló roma identitásépüléseknek, kulturális gyakorlatoknak, önreprezentációs kísérleteknek volt a helyszíne.