Rilke tudott az élet nehézkedéséről, ami egyszerre „feladat”, „bánat” és "fény a derűs szellemben”. Látta a szépségnek azt az oldalát, amelynek „iszonyú” látványa megsemmisíti az életet, megsejtett valamit a szépség azon destruktív túlhatalmából, amelyhez ő maga még mindig lenyûgözve fordul, de amelytől rövidesen az egész század menekülni igyekszik. A szépség mint Egész, illetve a totális szépség mélyén tanyázó rútság tapasztalatából származik költészetének meghatározó etikai dimenziója, annak a helynek a keresése, ahol az ornamens megtörik, és ahol a dolgok„kimeríthetetlen tárggyá” válnak.

Trauma, álom és pszichedelikus élmény

Kiábrándult, de nem kiábrándító, fáradt, de nem fárasztó Robert Şerban verseinek világa, és valahol mindezen túl mégis van benne bizakodás, remény egy jobb életre. A bizakodás alapja pedig éppen maga a vers, a líra létezése, ha ugyanis a vers lehetséges, az azt jelenti, hogy létezik valami, ami ,,csak" szép, aminek ezen kívül külön haszna nincs - szépen itt természetesen annyi értendő, hogy elsősorban esztétikailag értelmezhető. Mert egyébként szépelgés nincs ebben a kötetben, egy többé-kevésbé hétköznapi világ jelenik meg a versekben többé-kevésbé hétköznapi nyelven. És mégis, ezen az egyszerűségen egyszer csak átüt valami magával ragadó és magától értetődő költői erő: ,,azonban anélkül hogy valaki közölné velük / az emberek tudják: / a vers marad csupán / a letöltött életünk után".

„Ha csak lírai költő lettem volna, ha az ír színház révén nem válok egy tömegmozgalom képviselőjévé, kötve hiszem, hogy az angol bizottságok fölveszik nevemet arra a listára, amelyről a Svéd Akadémia a díj elnyerőjét kiválasztja.”
Idézet William Butler Yeats, a Nobel-díja átvételékor elhangzott beszédéből

Létezés, élettörténet, kreativitás

 Az ember élete során számos egzisztenciális kérdéssel szembesül: az értelem, a végesség, a szabadság, a hitelesség kérdéseivel. Ezekre előbb vagy utóbb valamiféle „választ” kell adnia, amely válaszok eltérő színvonalúak lehetnek. Egy képzeletbeli kontinuum egyik végpontján találhatók a problémás, regresszív, inautentikus válaszok, amelyek adott esetben akár betegség formáját is ölthetik, míg a másik végponton találhatók az „egészséges”, kreatív vagy autentikus válaszok.