Jelen kötetben a 20. század derekának két kimagasló, magyar származású tudósa, vallástörténésze és klasszika-filológusa, Kerényi Károly és Angelo Brelich levélváltását olvashatjuk.

A levelek fényt vetnek egy olyan meghatározó korszak politikai és társadalmi történetére, melyben már érezhető a második világháború fenyegetése, s melyre majd rányomja bélyegét a lágerek tragédiája, és a leveleken keresztül azt is érzékeljük, mi áll az értelmiség 20. századi emigrációjának hátterében. Leveleik tudományos utalásokban, kifinomult részletekben gazdagok – betekintést nyújtanak a háború utáni időszak nehézségeibe: gazdasági megszorításoktól kezdve a szellemi pezsgésig, valamint a kulturális megújulás szorongásáig.

A levelezést a két szerző nem szánta közlésre. Viszontagságos kapcsolatuk a tudományos és a létezés teljességét felölelő eszmények közösségétől a törésig ível, amely azonban sosem válik végleges szakítássá.

A kötetet Marcello Massenzio, Valerio Severino, Cornelia Isler-Kerényi, Szilágyi János György, Lucia Barella-Kerényi és Hoppál Mihály írásai vezetik be.

ANGELO BRELICH (Budapest, 1913 – Róma, 1977) világhírű magyar származású olasz vallástörténész, ókortörténész, egyetemi tanár, a római vallás egyik legnagyobb XX. századi kutatója.

KERÉNYI KÁROLY (Temesvár, 1897 – Ascona, 1973) klasszika-filológus, vallástörténész, az ókortudomány és a vallástörténet nemzetközi hírű művelője, többek között a Magyar Tudományos Akadémia, a Norvég Tudományos Akadémia, a firenzei Instituto di Studi Etruschi és a frankfurti Forschunginstitut für Kulturmorphologie tagja.