This volume—an anthology-like sequence of essays and studies—revisits the phenomenon of Orientalism from a distinctly Central European perspective. While engaging with the influential framework of Edward Said and his argument that the “Orient” often functions as a cultural construction rather than a geographical reality, the book moves beyond simply reiterating this paradigm. Its structure—loosely inspired by the strategic rounds of the Hungarian card game ulti—offers an original way of navigating the topic, guiding the reader through historical and cultural layers that render the West–East dichotomy far less straightforward in the Central European context.

Drawing on the region’s unique historical position, the essays show how Central Europe has long occupied an ambivalent space: often perceived from the West as a semi-peripheral “East,” while historically intertwined with the Ottoman world and other eastern cultural spheres. This parallelism brings forth a discourse that occasionally mirrors Western Orientalist patterns—what the author terms “cumulative Orientalism”—yet is shaped above all by centuries of frontier contact and shared historical experience in a region that, with limited Habsburg-era exceptions, did not develop a classical colonial tradition.

The author—a Hungarian scholar working at the intersection of linguistics, history, cultural analysis, and religious studies, with research experience in Syria, Malta, and Central and Eastern Europe—approaches the subject from multiple perspectives, inviting readers to reconsider Orientalism through its historically layered configurations. The volume thus enables a deeper understanding not only of Orientalism as a conceptual framework, but also of Central European history in its rich and interconnected complexity.

Ez a tanulmánykötet – esszék és vizsgálatok antológiaszerű sorozata – az orientalizmus jelenségét egy sajátosan közép-európai nézőpontból gondolja újra. Miközben párbeszédbe lép Edward Said meghatározó elméletével, amely szerint a „Kelet” gyakran inkább kulturális konstrukció, semmint földrajzi realitás, a kötet túllép e paradigma puszta ismétlésén. Szerkezete – a magyar ultijáték stratégiai köreit idézve – eredeti módon vezeti végig az olvasót a történeti és kulturális rétegeken, árnyalva a Nyugat és Kelet közötti hagyományos ellentétet.

A tanulmányok rávilágítanak Közép-Európa sajátos helyzetére: a térség egyszerre jelenik meg a nyugati tekintet számára félperiférikus „Keletként”, miközben történelmileg szoros kapcsolatban állt az Oszmán Birodalommal és más keleti kulturális világokkal. Ebből a párhuzamosságból bontakozik ki egy olyan diskurzus, amely olykor tükrözi a nyugati orientalizmus mintáit – a szerző által „felhalmozó orientalizmusnak” nevezett jelenséget –, ugyanakkor alapvetően a határvidéki együttélés és a közös történeti tapasztalatok formálják. Mindez egy olyan régióban történik, amely – a Habsburg-korszak korlátozott kivételeitől eltekintve – nem alakított ki klasszikus gyarmati hagyományt.

A szerző – nyelvészet, történelem, kultúratudomány és vallástudomány határterületein dolgozó magyar kutató – több nézőpontból közelíti meg témáját, szíriai, máltai és közép-európai kutatási tapasztalataira támaszkodva. A kötet így nemcsak az orientalizmus fogalmának újragondolására ösztönöz, hanem a közép-európai történelem mélyebb, összefüggéseiben gazdag megértéséhez is kulcsot ad – egyszerre kínálva elméleti reflexiót és történeti érzékenységet.