A Lectio Divina ősi művészete

Törvényhozás és törvénykezés az ókori Athénban

Titus Livius 142 könyvből álló történeti művében Róma alapításától egészen saját koráig, a császárkor elejéig írta meg a Római Birodalom történetét. Akár a többi ókori történeti mű, ez is a szépirodalom körébe tartozik, és jóllehet fontos hagyományokat dolgoz fel a maga szempontjai szerint, valójában többet mond el saját koráról, az Augustus-korról, mint a régmúlt időkről. A monumentális műből már az ókorban kivonatok, összegzések készültek. Részben ez az oka annak, hogy mi már csak az I-X. és XXI-XLV. könyveket olvashatjuk teljes formájukban. Ezeket, az elveszett könyvek kivonataival és töredékeivel kiegészítve, Kis Ferencné és Muraközy Gyula fordításának átdolgozott, nyelvileg és stilisztikailag felfrissített változatában veheti most kézbe az érdeklődő olvasó, kibővített és modernizált jegyzetapparátussal.

Milyen lehetett valójában az a Marcus Tullius Cicero, aki a mai napig meghatározó alakja Róma történetének? Ennyi évszázad távlatából nehéz lenne a kérdésre válaszolni. Megőrzött leveleinél talán semmi sem nyújthat hűségesebb képet arról, miként élte meg sikereit és kudarcait.

Beszélgetések Zygmunt Molikkal

A kötetünkben szereplő levelek Kr. e. 45 márciusa és Kr. e. 44 augusztusa között keletkeztek. A történelemkönyvekből ismert szereplők közül Julius Caesar, Brutus, Antonius és Octavianus tetteiről és a velük kapcsolatos belpolitikai vitákról tudósítanak. 

E könyv középpontjában Dosztojevszkij alkotóművészetének keresztény szempontú megközelítése áll: az író legjelentősebb regényei alapján az un. pozitív szépségű hősök valódi kontextusát tárja fel. A szerző az életművet a Krisztusról szóló regény megírásának egyetlen nagy kísérleteként értelmezi. E hőstípusok életműbeli fejlődését nyomon követve bontakozik ki az olvasó előtt a Dosztojevszkij által abszolútnak tartott pozitív szépség, a közvetlen Krisztus-kép.