Szerb János 1980-től a Magyar Tudományos Akadémia Orientalisztikai Munkaközösségének tudományos kutatója, majd 1982-től a Bécsi Egyetem tibetológiai- és buddhizmuskutató intézetének munkatársa volt. A fiatalon elhunyt tibetológus tudományos pályáját egyrészt a széleskörű tájékozódás és tájékozottság, másrészt bizonyos fontos témák mélyenszántó feldolgozása, s számos, a nemzetközi tudományosság számára is értékes publikáció jellemzi. Szerb János egyik nagy témája a sa skya pa rend korai történetéhez kapcsolódott, legfontosabb fennmaradt művét pedig a tibeti buddhizmus történetének szentelte. A magyar tibetológiai kutatások egyik jellemző vonása, hogy szervesen kötődnek Belső-Ázsia, és különösen a mongol történelem, kultúra, vallások és irodalom tanulmányozásához. Szerb tudományos pályája sok szállal kapcsolódott a budapesti tibetisztikai tudományos műhelyhez, melynek legújabb kutatásait mutatjuk be ebben a kötetben. Az itt publikált tanulmányok a tibeti műveltség, a tibeti-mongol kapcsolatok, a buddhizmus témakörében születtek, mely sok tekintetben összekötő kapcsot jelent a belső-ázsiai kultúrák között. A kötetben közreadjuk az MTA könyvtárának Keleti Gyűjteményében található egyik Alexander-könyv elemzését, egy felszentelési cakli sorozat első közlését, de olvashatunk jezsuita misszionáriusok tibeti útjáról, és Khacse Phalu Tibetben élő muszlim szerzõ munkáiról szóló összefoglalást is. A tibeti-mongol nyelvi hasonlítást adó tanulmány már Tibet határain túlra vezeti az olvasót, ahogyan a mongol Kandzsúr fordításokat feldolgozó munka is. A kötet két további tanulmánya a tibeti eredetű mongol buddhizmus egyes jelenségeivel foglalkozik. Az itt közölt tanulmányok szerzői ahhoz a műhelyhez kapcsolódnak, ahol Szerb János is kezdte tudományos pályáját. E kötet megjelentetésével, az új kutatások bemutatásával szeretnénk tisztelegni a fiatalon elhunyt tibetológus előtt.