Szöveg - Hagyomány - Teológia

Az Ószövetség ún. "deuterokanonikus" könyvei - Tóbiás/Tobit, Judit, 1-2 Makkabeusok, Sirák fia, Salamon bölcsessége, Báruk, Jeremiás levele, Eszter és Dániel kiegészítései - előrendű fontosságú információkat szolgáltatnak a Kr. e. két évszázadban élő zsidóság teológiájának, illetve tágabban vett eszmetörténetének és világlátásának megértéséhez.

 - A Magyar Filozófiai Társaság Hermeneutikai Szakosztályának munkáiból.

- Tanulmányok Husserlről és Heideggerről

„A vallás az evangéliumok óta nem nyert e műhöz fogható támaszt, és nélküle rövid időn belül az evangéliumok is rosszul jártak volna.” Karl Leonhard Reinhold – Fichte elődje a jénai katedrán – nyilatkozott így Fichte első nyomtatásban (névtelenül) megjelent művéről, bár igaz, hogy a közvéleményhez hasonlóan Kant munkájának tartotta. Az ésszerűség a kinyilatkoztatás mércéje, állítja a korra jellemzően Fichte, s minthogy olyan tárgyról van szó, amelyet a tiszta elméleti ész segítségével sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet, Kantot követve a gyakorlati ész területére utalja a kérdést.

„Ki ​vagy te?” – faggatják a Jeruzsálemből érkezők a Keresztelőt. Ezzel a kérdéssel kezdőik a János-evangélium cselekménye. „Ki vagy te?” – szegezik később Jézusnak a kérdést vitapartnerei. Az evangélium megírása válasz erre a kérdésre. Az első század végén egy Krisztusban hívő tanítvány a szinoptikus evangéliumokból ismert hagyománnyal párbeszédet folytatva megfogalmazza, kinek tartja az Emberfiát, az evangélium főszereplőjét. „Mit kerestek?” – ez Jézus első szava a Negyedik evangéliumból.

Az ismétlés című könyv – két másik művel együtt, amelyek közül az egyik a Félelem és reszketés – 1843 októberében jelent meg Koppenhágában. Kierkegaard rövid élete (1813-1855) alatt elképesztő mennyiségű könyvet írt, talán egy személyben volt zseni és grafomán, mind a művek minőségét, mind azok mennyiségét tekintve. Ez a mű, amely egyszerre híres regényes formában megírt szerelmi történetéről és egészen különös erővel megjelenített Jób- értelmezéséről, az idők során a szerző egyik legismertebb és legkedveltebb írása lett. Rilkét például arra készteti, hogy dánul tanuljon azért, hogy a szerző műveit eredetiben olvashassa. Az ismétlés a világirodalom egyik legszebb és legszemélyesebb vallomása a szerelemről. Személyes és szenvedélyes.