„A kulisszák mögé nem könnyű bejutni” – írja Mogyorósi László is, de annak, aki olyan nyelv-, ritmus-, rím-, formaérzékkel megáldott, s aki olyan mesterségbeli tudással és tudatossággal felvértezett, mint ő, kell, hogy esélye legyen ma is.
Elek Tibor

Újjáélesztem könyvem: tetszhalott – vagy hordják széjjel a kutyák, ahogy a goaiak hordták széjjel Xavéri Szent Ferenc testét.

Czifrik Balázs költő, szerkesztő 1975-ben született Győrben. Előző kötete Híd, hullám, háló címmel jelent meg a JAK-Kijárat gondozásában 2001-ben.

Van-e arca egy téli padnak, egy varjúnak, egy erdőnek, a szélnek? És van-e arca az embernek?Arc-e még az, ami folyamatos változásban, áramlásban, időben létezik, ami nem hagy időt már arra sem, hogy otthonossá és ismerőssé váljék, ami szüntelen vándorlásként határozza meg a beszédet? És vajon a beszéd képessége, a hangszükségképpen feltételezi-e az arc létét?

Leültünk az ágyra, kezét a combjára tette.
– Ma is a Süsüben vagyok. 
– Látom.
Hanyatt feküdt, felhajtotta a zöld ruhát.
– Egyébként ez a kínálat. 
Egymás szájának estünk. Sosem csókolóztunk annyit, mint ezen a délutánon. Öleltem, a hátát, karját simogattam. Kibújtattam a ruhából, legörgettem a bugyiját. Cirógattam az arcát, a hajára leheletfinomságú puszikat adtam. Ujjaim becsúsztak a szájába, harapta, nyelte őket.

„Szép ez a hely, mint – a.” – kezdi kötetét Pollágh Péter mintha hasonlattal, és nem fejezi be. Ez tetszik nekem. (...)”
Kukorelly Endre