A könyv igazi filozófiai csemegének számít, amelyben a két markáns gondolkodó - a filozófus Jean-Marc Ferry, a Brüsszeli Szabadegyetem politikai filozófia professzora és az Esprit volt főszerkesztője, az esszéíró Paul Thibaud - fejti ki markánsan eltérő álláspontját az állam és a szuverentás kérdéséről, nemzetek sorsáról, a posztnemzeti identitásról és az Európai Unió jövőjéről a Maastrichti Szerződés tükrében. 

A kötetben olvasható eszmetörténeti tanulmányok a korai tizennyolcadik század és a múlt század hetvenes évei közötti időszakból veszik témáikat. Lord Shaftesburytől Hannah Arendtig olyan szerzők írásait elemzik, akiknél az esztétikai fogalmak és a morál-, vallás- vagy politikafilozófiai elgondolások kölcsönösen megvilágítják egymást. Szépség és fenség, szabadság és humor, szerelem és barátság, ízlés és képzelet, játék és cselekvés kérdései merülnek fel újra és újra különböző korszakokban és kontextusokban; értelmezéseik árnyaltabb képet kívánnak nyújtani az európai modernség néhány fontos aspektusáról.

Az Esztétikai gondolkodás című kötet nem egyszerűen folytatja-pontosítja a korábbi mű koncepcióját,hanem a posztmodernnek sajátos esztétikai fordulatot is ad. Ennek kiindulópontja az esztétika vagy az esztétikum jelentésének megkettőzése: Az ťesztétika a szokásos nyelvhasználatban már nemcsak az érzéki fenomének tudományos tematizálását jelenti, hanem maguknak, e fenoméneknek a struktúráját is. Ezért a hagyományos értelemben vett esztétika megjelölésére be kell vezetnünk az esztétikai gondolkodás kifejezését. 

Két jól elkülöníthető csoportja van azoknak, akiket „joyce-iánusoknak” nevezünk: a „belsősök” és a „külsősök”. A „belsősök” a szövegek eltökélt feltárására koncentrálnak, az utalások és a mutációk megszállottjai, és sok esetben még Heideggernél is Heideggerebbek a filológiai mélységek feltárásában – természetesen az alászállásban. Ismerek néhány elsőrangú „belsőst”, s nagy tisztelettel adózom nekik: ilyen a kaliforniai John Bishop és az antwerpeni Geert Lernout.

A szerző tizennyolc évig tanította a filozófia keretében a fejlődéstant. A modern genetika eredményeit felhasználva, közérthetően, azt törekszik kimutatni, hogy a fajok keletkezése és vele a törzsfejlődés az embrionális egyedfejlődéshez hasonlóan genetikailag programozott, s ezzel célirányos folyamat.

Identitás, cselekvés és temporalitás Hegelnél A szellem fenomenológiájában

A szellem fenomenológiája nyelvi megformálását és gondolati összetettségét tekintve is a filozófiai hagyomány egyik legnehezebb műve. Jelen kötet bevezetést nyújt a hegeli gondolkodásba, és friss szemléletmódjával kinyitja a kaput a mű újrafelfedezése előtt.