E könyv középpontjában Dosztojevszkij alkotóművészetének keresztény szempontú megközelítése áll: az író legjelentősebb regényei alapján az un. pozitív szépségű hősök valódi kontextusát tárja fel. A szerző az életművet a Krisztusról szóló regény megírásának egyetlen nagy kísérleteként értelmezi. E hőstípusok életműbeli fejlődését nyomon követve bontakozik ki az olvasó előtt a Dosztojevszkij által abszolútnak tartott pozitív szépség, a közvetlen Krisztus-kép.

Teológiai témák a 65 éves Kocsev Miklós tiszteletére

A trinitológia alapjaihoz kötődő koncepció a magyar székelyföldi Boldogasszony-kultuszt, a néphagyományban is átörökített elemeit (Babba-Mária) a mezopotámiai kultusszal "villantja" össze.

 

Az Ószövetség gondolatvilágának kétféle megközelítése, a vallástörténeti és a teológiai, igen közel áll egymáshoz, mégsem azonos. A vallástörténeti a vallási gondolatok kialakulását, azok hátterét és a gyakorlatban való megjelenését, a vallásgyakorlatot vizsgálja, míg a teológiai magukra a gondolatokra, azok tartalmára és összefüggésrendszerére koncentrál.

 

A Kárpát-medencei cigány népesség korai történetét kutatva a szerzők legtöbbjének figyelmét hagyományosan elkerülni látszik a különböző egykori cigány csoportok, kisközösségek és a térség történelmi egyházai közötti érintkezések problémaköre. A témát övező kutatói érdektelenség, illetve hallgatás annak fényében különösen érdekes, hogy számos, elsődlegesen is az utóbbi száz-százötven évben nyomtatásban megjelent forrásközlés, forrásfeldolgozás, valamint szórványközlések, szórványadatok sora, illetve mindezeken túlmenően további nem kevés tanulmány is tartalmaz a Kárpát-medence területén élt cigányok és a keresztyén egyházak, vallási közösségek közös történetére, kapcsolataik jellegére vonatkozó, szakszerű feldolgozásra méltó adatokat, már a tizenhatodik századtól kezdődően. Olyan adatokat, amelyek szakszerű értelmezéssel nem egyszerűen társadalom- vagy kultúrtörténeti érdekességeket jelentenének, hanem kifejezetten értékes ismeretekkel gazdagíthatnák mind az egyházaink történetére vonatkozó, mind pedig a cigány népesség történetét és egykori helyzetét illető ismereteinket. Az eredetileg oktatási háttéranyagnak szánt szöveggyűjtemény elsődleges célja a hazai cigány népesség és a történelmi egyházak közös történetére irányuló további kutatások ösztönzése. 

Irodalmi és teológiai bevezetés

A könyv célja a Vaszjugan-folyó menti hantik vallási életének, a vallás szerkezetének bemutatása, továbbá a változás folyamatának elemzése. A vallási rendszer – azaz tanulmányom – kulcsául a szent helyeket és a hozzájuk tartozó képzeteket választottam. Mindenekelőtt azonban össze kell foglalni ismereteinket a vaszjugani hantikról, valamint röviden ismertetni kell kutatásuk történetét is. A szent helyek rendszerének megértéséhez meg kell ismerni a vaszjugani hanti panteont és áldozati rendszert, illetve az itt megfigyelhetõ változásokat is.

 A Budapesti Károli Református Egyetem Hittudományi Karán a reformáció 500. évforduló tiszteletére szervezett konferencia tanulmánykötetének mottója is lehetne a dr. Bogárdi Szabó István püspök igei köszöntőjében megfogalmazott kijelentés: „Ha valamit meg kell tanulnunk a reformációból, akkor az éppen az, hogy egy tapodt at sem előrébb lépni, ha a múltat rózsaszín szemüvegén át nézzük; és az 500. évfordulón eléggé megkísért ez.”Kocsev Miklós dékán pedig köszöntőjében rámutatott, hogy a reformáció szellemi örökségében na gyszerű lehetőséget lát, amely éltető, előbbre visz és ebből az örökségből a következő nemzedékek is élni fognak. Az oktatókon (is) múlik, hogyan adják át az örökséget, hogy azok jó impulzusokat eredményezzenek.