Jelen kötetben a magyar Kierkegaard-irodalom legnevesebb szakértőinek az írásai (tanulmányai, esszéi) olvashatók. Ez egyben egy kézikönyv is, amely mindenkinek, aki egy kicsit is kíváncsi a nagy dán író, filozófus életművére, fontos lehet, hiszen a fenti írásokon kívül egy részletes élettörténetet, egy teljes magyar bibliográfiát, valamint Kierkegaard könyvtárának teljes katalógusát is tartalmazza.

Éppen száz évvel ezelőtt, 1920-ban jelent meg könyv alakban a szociológia és az újkori gondolkodástörténet egyik legjelentősebb műve. Most a kritikai kiadás alapján készült új fordításban olvasható Weber korszakos munkája, mely a helyzetünkről és magunkról való gondolkodás klasszikus kiindulópontja, nem csak szociológusok, történészek és a kultúratudományok, hanem mindenki számára, akit az újkor értelemtörténete érdekel.

Ez az eszmetörténeti összefüggés vezetett bennünket arra, hogy Martin Heidegger születésének százhúszadik évfordulóján, mely 2009-es év egyúttal Jacques Derrida halálának ötödik évfordulója is volt, e két gondolkodó munkásságának a vizsgálatát tűzzük ki annak az összejövetelnek a témájául, amelyet a 2007-től kezdődően évente megrendezésre kerülő Hermeneutika és jelenkor című filozófiai konferenciasorozatunk keretében rendeztünk. Jelen tanulmánygyűjtemény részben az ott elhangzott előadások szerkesztett, illetve kibővített formában közzétett változatait, részben pedig további, a téma iránt érdeklődő hazai kutatók munkáit tartalmazza.

Ki is volt valójában ez a rejtőzködő zseni, aki egész életművét álnevek útvesztőjében komponálta meg, egymással párbeszédekbe kezdő, ellentmondásokba torkolló, polemikus és mégis egységes szerkezetben, amely sokkal többet árul el a világról és a belé vetett ember dilemmáiról, mint a legbölcsebb monológ árulhatna?

„A hús nem anyag, nem szellem, és nem szubsztancia. Régi szóval »elemnek« nevezhetnénk, ahogy a víz, a levegő, a föld, és a tűz a négy elem. Elem: általános létminőség, félúton a tér-idő lokalitások és az ideák között, egyfajta megtestesült princípium, aminek bárhol jelenjék is meg akár egy kicsiny darabkája, mindent átitat a környezetében a létezésnek csak rá jellemező stílusával.” Maurice Merleau-Ponty a huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású francia filozófusa. Kései, torzóban maradt főműve először válik magyar nyelven hozzáférhetővé.

Az elme természetéről alkotott tudományos-naturalista elképzelés szerint, amely az 1960-as évektől a 2000-es évekig szinte egyeduralkodó volt, és mindmáig meghatározó szerepet tölt be az analitikus filozófiában, az elme a természeti világ része, egy reprezentáló állapotokkal rendelkező és oksági képességekkel bíró fizikai rendszer, amely egy szeparált kognitív és fenomenális részből tevődik össze.

Kevés ​elkötelezettebb híve volt az európaiság, az európai egység gondolatának 20. században, mint José Ortega y Gasset, a spanyol filozófus (1883-1955). Már fiatalkorában, részben neokantiánus hatásra, a hazája szellemi felemelkedéséért, „európaizálásért” küzdő progresszív értelmiség egyik vezetőjének számított. Évekkel később, leghíresebb munkájában (A tömegek lázadása), szót emelt az Európai Egyesült Államok megvalósítása mellett, melyben az egész kontinenst átfogó válság leküzdésének egyedüli lehetőségét pillantotta meg.

„Olga Tokarczuk 2019-ben, mikor ténylegesen is átvehette az előző évre visszamenőlegesen neki ítélt Nobel-díjat, az érzékenység, az empátia, s a természet tiszteletének fontosságát hangsúlyozta;
s pontosan ezekre az értékekre találunk rá
a Hajtsad ekédet a holtak csontjain át című kötetében is.”
(Erdődi-Juhász Ágnes, litera.hu)