Hely és identitás kapcsolata a társadalomföldrajztól a pszichológián keresztül az antropológiáig és a társadalomtörténetig több tudományág számára fontos kérdésnek bizonyult az utóbbi évtizedekben.

A XX. századot gyakran a trauma évszázadaként írják le. A modern haditechnika gépesített háborúi világszerte óriási áldozatokat követeltek. A diktatórikus rendszerek zsarnoksága békeidőben is „háborús helyzetet” teremtve nyomorította meg tömegek életét. A veszteségek, visszatekintve a múlt századra, valóban páratlanok. Vajon elmúlhat-e mindez nyomtalanul: emlékek és következmények nélkül? Aligha.

Éppen száz évvel ezelőtt, 1920-ban jelent meg könyv alakban a szociológia és az újkori gondolkodástörténet egyik legjelentősebb műve. Most a kritikai kiadás alapján készült új fordításban olvasható Weber korszakos munkája, mely a helyzetünkről és magunkról való gondolkodás klasszikus kiindulópontja, nem csak szociológusok, történészek és a kultúratudományok, hanem mindenki számára, akit az újkor értelemtörténete érdekel.

A trinitológia alapjaihoz kötődő koncepció a magyar székelyföldi Boldogasszony-kultuszt, a néphagyományban is átörökített elemeit (Babba-Mária) a mezopotámiai kultusszal "villantja" össze.

„A hús nem anyag, nem szellem, és nem szubsztancia. Régi szóval »elemnek« nevezhetnénk, ahogy a víz, a levegő, a föld, és a tűz a négy elem. Elem: általános létminőség, félúton a tér-idő lokalitások és az ideák között, egyfajta megtestesült princípium, aminek bárhol jelenjék is meg akár egy kicsiny darabkája, mindent átitat a környezetében a létezésnek csak rá jellemező stílusával.” Maurice Merleau-Ponty a huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású francia filozófusa. Kései, torzóban maradt főműve először válik magyar nyelven hozzáférhetővé.

1925-ben megjelent könyve nem csupán a szociológia egyik alapműve, hanem a történelem-, a kultúra- és az irodalomtudományokban is alkalmazott emlékezetkutatás origója. Elmélete szerint nem csupán az egyes emberek, hanem a társadalmi csoportok és társadalmak is rendelkeznek emlékezettel, amely identitásukat és stabilitásukat alapozza meg.

Az emlékezés, identitás és diszkurzus fogalmai számos jelentésréteggel rendelkeznek, egymás mellé helyezésük és közös tárgyalásuk pedig megnyithatja az elmét, beindíthatja a képzelőerőt, s az emberi ügyekről folytatott közös gondolkodás és beszéd kiváló kiindulópontja lehet. Ez a várakozásteljes elképzelés jelentette e tanulmánykötet kiinduló pontját, melynek szerzői a humán tudományok művelői, így az irodalomtudomány, a nyelvészet, a pszichológia és a szociológia hagyományait követik.

Dacára a spanyol polgárháború (1936–1939) hatalmas visszhangjának, illetve a latin-amerikai régió utóbbi évtizedekben tapasztalható fejlődésének, Spanyolország és Latin-Amerika 19-20. századi története az európai történeti tudat peremén helyezkedik el. A kötet a maga szerény eszközeivel igyekszik hozzásegíteni a magyar olvasót, hogy a spanyol ajkú térség közelmúltját jobban megismerhesse.