Nagy ​Angelika nem szántott túl mély barázdát a magyar filmtörténetben. Legnagyobb sikerét egy leharcolt budapesti épületben működő jazzklubról szóló dokumentumfilmmel aratta, de az is inkább a férje érdemének tekinthető, aki ismert dokumentumfilm-rendező volt. Valójában ő kezdte el forgatni a filmet, de meghalt, mielőtt befejezte volna. Akkoriban még abban az épületben működött a kerületi tanács. Lefilmezte a fellépő együtteseket, a folyosói életet, a föld alatti járatokat, pincéket. Filmszalagra rögzítette Budapest titkos életét, mert épp a tanács alatt tombolt a jazz éjszakákon át. Trapéznadrágos fiatalemberek lépdeltek le a lépcsőn, egyik karjukkal porcelánarcú lányokat szorítottak magukhoz.

Egy szerelem története, mely magába ötvözi az irodalom és a valóság legnagyobb szerelmeinek történetét. Egy város története, melybe beletervezték a világ összes városának minden látványosságát. Közép- és Kelet-Európa államszocializmuson, szabadságon, illúzión és csüggedésen túl. A történet hátterében végig szól a tangó: ennek ritmusára gubancolódik össze és bomlik ki a regény tucatnyi eseményszála, a zene hangjára keresztezi egymást valós és képzeletbeli szereplők sorsa; a dallam hozza összhangba a számtalan stílusréteget: a romantikus érzelmi lobogást az irónia félmosolyával, a történelem nyers realizmusát a szimbólumok és vágyak mindenhatóságával; a zene égisze alatt teremtik meg közös alkotásukat a különböző művészeti ágak: a film-, a képző- és táncművészet a színházzal és a díszlettervezéssel. És ez a fajsúlyos nyersanyag végül könnyed és olvasmányos regénnyé formálódik az ígéretes nemzetközi karrier előtt álló bolgár írónő kezei között. A könyv szereplőivel az olvasó már az első oldaltól azonosulni tud, hiszen a hősök életútjában ráismer szülei esendőségére és saját útkeresésére, a cselekmény helyszínét adó városok – köztük Budapest – örökkévalóságára és változékonyságára. Ez a regény azoknak íródott, akik szeretnek többet sejteni a valóságról, mint amit első pillanatra látnak belőle.

IVANKA MOGILSZKA (1981) rendező szakon végzett Szófiában, több regénye, novellás- és verseskötete jelent meg bolgárul. A Váratlan utcák a második regénye.