"Könnyű léptekkel járj tavasszal, Földanya áldott állapotban van" - mondják az indiánok. Azt értik alatta, hogy a Föld, a görög mitológiában a széleskeblű ősanya, Gaia ( Gea ) az, amely a földi életet hordozza és az ember csak egy lény a sok közül, mely testét tapodja. Ám emberlétünk nem csak áldás, átok is: azok a módszerek, technikák, átalakítások, amelyeket tiszteletlenül végrehajtunk az ősanya testén, hogy civilizációnkat felépítsük és bonyolult társadalmainkban még bonyolultabb emberi- gazdasági kapcsolatok hálóit fonjuk, alapvető érdekellentétben állnak a természeti folyamatokkal és a rendszerrel, amelyből kinőttünk.

Hogyan vált az idők folyamán az ember bioszféra-átalakító tevékenysége olyan hatalmas mértékűvé, mint amilyen napjainkban? Miként érhetnénk el azokat a viselkedési változásokat, amelyek nyomán környezeti problémáink enyhülnének? Hogyan mérsékelhetnénk a környezeti problémák közvetlen kiváltó okait?

A tudományos és technikai haladás történelmileg szükségszerű diadalába vetett hit a huszadik század végére súlyos kétségeknek adta át a helyét. A természet legyőzése, a legyőzött természet kifosztása és elpusztítása szemlátomást nem járt az ember felszabadításával. Többé nem a fejlődés áldásaiba vetett bizalom igazolja tetteinket, hanem a beletörődés a dolgok menetének kikerülhetetlenségébe és megváltoztathatatlanságába. A kötet szerzője esszéjében a globalizáció és a napjainkban javában zajló ökológiai katasztrófa kérdéskörét járja körül.

A fejlett gazdaságok anyagáramlása

A Magyarországon most első ízben közzétett részletes elemzés bepillantást nyújt az Olvasónak a fejlett ipari társadalom szükségleteinek kielégítését szolgáló anyagáramlások elemzési módszereibe és az OECD-országok e témakörben eddig megjelent összefoglaló vizsgálataiba. Nyilvánvaló, hogy egy kis, nyitott és viszonylag nyersanyagszegény ország számára fontos annak feltárása, hogy kevesebb és hatékonyagg anyag- és energiafelhasználással hosszabb távon miként alakítható ki egy versenyképesebb és a környezetet kevésbé terhelő gazdaság. E kötet azzal a szándékkal készült, hogy alapvetően az OECD-országok tapasztalatainak bemutatásával segítse a különböző közpolitikák, különösen a környezetpolitika hatékonyabb megalapozását.

Takács-Sánta András (1974) ökológus, az ELTE docense - a Társadalomtudományi Karon a humánökológia mesterszak igazgatója, a Természettudományi Karon a Környezettudományi Centrum munkatársa. A helyi ökoközösségeket segítő Kisközösségi Program szakmai vezetője. Korábbi könyve Bioszféra-átalakításunk nagy ugrásai címmel jelent meg a L'Harmattan Kiadónál.

Az ökológiai fenntarthatóság szempontjainak megfelelő kezdeményezések a társadalmi-gazdasági fenntarthatóság feltételeinek híján nem gyakorolnak környezetükre vonzerőt, a résztvevőktől aránytalanul nagy áldozatot követelnek, fennmaradásuk is kétséges. A falvak újjáélesztéséhez, a környezetbarát fejlesztésekhez szükséges feltételek nem adottak, de nem is elérhetetlenek, a kibontakozás egyik legfőbb akadálya az együttműködés hiánya.

Utak az ökofilozófiához

Az ember soha sem az, ami, hanem az és még valami, amit megtesz annak tudatában, hogy cselekedhetne másképpen is. És úgy marad hű önmagához, hogy „átáll” a Mások oldalára, akiknek ügyéért felelősséget vállal. Tudja, hogy az olyasmit követel tőle – szeretetet, megértést –, amihez nincs joga: önként részesíthetjük csak ezekben egymást. Ezért emberközpontú etika úgy lehetséges, ha középpontjában nem az Én áll, hanem a Te.
Egymásért szenvedni jobb, ezerszer jobb, mint egymástól szenvedni. A nélkülözhetetlen ökoetika szerintem ennyi és nem több.

A klímaválság ideológiától, vallástól és nemzetiségtől függetlenül mindannyiunkat érint. A hatékony válaszok keresése napjainkban egyre intenzívebben zajlik. De vajon ezek a válaszok nincsenek-e meg már régóta, csak elfeledtük őket?