A ​hosszú vándorút végén a mai Magyarország területéről Itáliába vonuló és ott letelepedő germán nép, a langobardok történetét a VIII. század végén örökítette meg a tudós szerzetes, Paulus Diaconus. Nagy Károly frank uralkodó udvarából Monte Cassino bencés kolostorába visszavonulva olyan művet alkotott, amely nagy hatást tett a középkori krónikásokra éppúgy, mint a reneszánsz kor íróira.

"Mindig arra igyekeztem rámutatni, hogy a varázsmesék [...] egy egységes rendszer részei, és egyetlen kompozíciós séma szerint épülnek fel. Következésképpen nem is igen beszélhetünk különálló mesetípusok keletkezéstörténetéről, sokkal inkább a varázsmesék hagyományrendszerének történetiségéről. A varázsmese történeti gyökerei című munkámat is ennek a kérdésnek szenteltem.”

Egy fiatal apáca szerelmes lesz, elhagyja kolostorát, mély bűnbe esik. Amikor évek múlva visszatér, megérti, hogy távollétében csoda történt - ez a Mária-legenda a középkor óta Európa-szerte ismert. A tizennegyedik századi flamand Beatrijs-be beleépültek az udvari szerelem elemei, a forrásokból az ismeretlen szerző mesterien kidolgozott, lélektanilag is hiteles történetet formált.

„Nem ​férfiak és nem nők, olyanok, mint a süvítő vihar. Nincsenek feleségeik, nem tudnak gyermekeket szülni, nem ismernek sem irgalmat, sem részvétet. Nem hallgatnak sem imákra, sem pedig könyörgésre. Olyanok, mint a hegyekben felnőtt vadlovak.”
Volkert Haas, a berlini Freie Universität egykori professzora, a mezopotámiai és a hettita vallástörténet világszerte elismert szakértője, ebben a kötetben a szélesebb közönség számára, olvasmányos módon foglalta össze a Folyóköz hitvilágának egyik legfontosabb vonását, a démonhitet, és az ártó szellemek ellen való védekezés különböző módozatait.

Törvényhozás és törvénykezés az ókori Athénban

A ​kötet általános bevezetés gyanánt szolgál Fernand Braudel történészi gondolkodásához. Bemutatja, hogy az Annales folyóirat második nagy korszakának vezető alakja a történelem globális felfogásának sajátos koncepcióját alkotta meg, s Braudel intellektuális pályájának teljességre törekvő rekonstrukciójával kulcsokat kínál az életmű legfontosabb darabjainak megértéséhez.

Milyen lehetett valójában az a Marcus Tullius Cicero, aki a mai napig meghatározó alakja Róma történetének? Ennyi évszázad távlatából nehéz lenne a kérdésre válaszolni. Megőrzött leveleinél talán semmi sem nyújthat hűségesebb képet arról, miként élte meg sikereit és kudarcait.

Titus Livius 142 könyvből álló történeti művében Róma alapításától egészen saját koráig, a császárkor elejéig írta meg a Római Birodalom történetét. Akár a többi ókori történeti mű, ez is a szépirodalom körébe tartozik, és jóllehet fontos hagyományokat dolgoz fel a maga szempontjai szerint, valójában többet mond el saját koráról, az Augustus-korról, mint a régmúlt időkről. A monumentális műből már az ókorban kivonatok, összegzések készültek. Részben ez az oka annak, hogy mi már csak az I-X. és XXI-XLV. könyveket olvashatjuk teljes formájukban. Ezeket, az elveszett könyvek kivonataival és töredékeivel kiegészítve, Kis Ferencné és Muraközy Gyula fordításának átdolgozott, nyelvileg és stilisztikailag felfrissített változatában veheti most kézbe az érdeklődő olvasó, kibővített és modernizált jegyzetapparátussal.