"Könnyű léptekkel járj tavasszal, Földanya áldott állapotban van" - mondják az indiánok. Azt értik alatta, hogy a Föld, a görög mitológiában a széleskeblű ősanya, Gaia ( Gea ) az, amely a földi életet hordozza és az ember csak egy lény a sok közül, mely testét tapodja. Ám emberlétünk nem csak áldás, átok is: azok a módszerek, technikák, átalakítások, amelyeket tiszteletlenül végrehajtunk az ősanya testén, hogy civilizációnkat felépítsük és bonyolult társadalmainkban még bonyolultabb emberi- gazdasági kapcsolatok hálóit fonjuk, alapvető érdekellentétben állnak a természeti folyamatokkal és a rendszerrel, amelyből kinőttünk.

A támogatásokat egyértelműen kedvezőnek, míg az adókat egyértelműen kedvezőtlennek tekintik az állampolgárok. A környezetileg hasznos tevékenységek (mint például a megújuló energiák termelése, hulladékhasznosítás) támogatása kifejezetten kívánatosnak tűnik, hiszen ha támogatunk valamit, abból több lesz a gazdaságban, mint volna a támogatás nélkül. Környezetgazdászok azonban gyakorta kimutatják, hogy még a környezetvédelminek látszó támogatások is inkább szolgálják a környezet pusztítását, m int a védelmét.

A ma városlakó embere erdővel legfeljebb kirándulásokon találkozik, és az őt körülvevő civilizáció azt hiteti el vele, hogy az erdőre legfeljebb kirándulás és a fatermesztés miatt van szükség. De vajon így van ez? Egyáltalán létezhet emberi társadalom erdő nélkül?

Társadalmi traumafeldolgozás

Hogyan vált az idők folyamán az ember bioszféra-átalakító tevékenysége olyan hatalmas mértékűvé, mint amilyen napjainkban? Miként érhetnénk el azokat a viselkedési változásokat, amelyek nyomán környezeti problémáink enyhülnének? Hogyan mérsékelhetnénk a környezeti problémák közvetlen kiváltó okait?