Jól tudjuk, hogy a magyar társadalom csak akkor lesz képes sikeres válaszokat adni a 21. század globális kihívásaira, ha széles körben is polgárjogot nyer a fenntarthatóság szemlélete, az élhető természeti és társadalmi környezet megóvásának közös felelőssége. A fenntarthatóságot célként kitűző komplex nevelési munkában kiemelt szerepet játszik az iskola, amelynek – többek között – közvetítenie kell ezt a közös felelősséget a felnövekvő nemzedékek számára.

A folyamatos gazdasági növekedés által teremtett össztársadalmi jólét mítoszáról mára bebizonyosodott, hogy tévút. Nem csak a társadalmi különbségeket növeli elviselhetetlen mértékűre, de ökológiai katasztrófával fenyegeti Földünket. A kötet a fenntartható gazdálkodás feltételeit mutatja be elvi oldalról; a vidéki gazdaságfejlesztés példáján keresztül pedig rámutat: a gyakorlatban is megvalósítható olyan modell, amely erőforrásait nem éli fel, mégis jólétet teremt. A hazai, fenntartható vidékfejlesztés stratégiájára és eszközeire tett javaslatok jelentős része nem csak Magyarországon, de a nemzetközi fejlesztésben is hasznos lehet.

Az ökológiai fenntarthatóság szempontjainak megfelelő kezdeményezések a társadalmi-gazdasági fenntarthatóság feltételeinek híján nem gyakorolnak környezetükre vonzerőt, a résztvevőktől aránytalanul nagy áldozatot követelnek, fennmaradásuk is kétséges. A falvak újjáélesztéséhez, a környezetbarát fejlesztésekhez szükséges feltételek nem adottak, de nem is elérhetetlenek, a kibontakozás egyik legfőbb akadálya az együttműködés hiánya.

Bourdieu munkásságára és az „új institucionalista” szociológiára támaszkodva Brubaker összehasonlítja korunk és a két világháború közti időszak nacionalizmusait, és elméleti szempontból árnyalt, történelmi vonatkozásokban gazdag képet nyújt az „Új Európa” egyik legfontosabb problémájáról.

A monográfia a területi kiterjedése, gazdasági fejlettsége, lakosainak lélekszáma, közigazgatási szerkezete és történelmének alakulása alapján Magyarországgal számos hasonlóságot mutató, homogén nemzetállamnak tekinthető Portugália huszadik századi fejlődésének mérföldköveit tekinti át.
A négy fejezetből álló mű történeti, kronológiai és geopolitikai elemzései 2014-ig ívelnek. Portugália elmúlt száz évének történelmét három köztársaság sorsának alakulása és az ország Európai Uniós tagsága keretében mutatja be.

"Ez a könyv idegen elemnek számít a könyvkiadásban: nem szigorú értelemben vett szociológiai vagy filozófiai mű, de nem is kizárólag pamflet vagy aktivista írás. Olyan pamfletelemeket felhasználó politikai mű, amely egyaránt támaszkodik szociológiai, filozófiai és történettudományi forrásokra, és amely egy aktuális ideológiai és politikai kérdést vizsgál: a közhangulat ultrakonzervatív oldalát és azt, hogy milyen komoly veszélyt jelent a francia politikai térre a "posztfasizmus".