Van egy történet, amelyet négyszáz éve mesélnek újra és újra Phenjanban és mindkét Koreában. Főszereplője egy fiatal nő, szinte még gyermek, Kje Vol Hjang, aki a város védelmében feláldozta az életét. Kje Vol Hjang kiszeng volt, azaz „szórakoztató nő”, aki zenéléssel és a közösségi eseményeken való fellépéssel kereste kenyerét, és a konfuciánus felfogás szerint a társadalom pereméről érkezett.
Ám a legenda nem csupán múlt: Északon a mártíromság, Délen az identitás, mindenütt a női sors metaforája lett.
Ez a beszélgetés arról szól, hogyan válik a mítosz politikává — és viszont, a történelem emlékezetté — és viszont, és mi történik, amikor egy ország — akár kulturális, akár nagyonis fizikai értelemben — önmagát zárja karanténba.
Dr. habil. Csoma Mózes
Beszélgető partnerem történész, Korea-szakértő és diplomata, aki egyaránt otthon van a levéltárak mélyén és a phenjani külképviseletek mindennapi valóságában. Munkáiban nem a politikai szenzációt keresi, hanem a hangokat, amelyek a történelem réseiben szólalnak meg: legújabban a kiszeng (avagy gésa), Kje Vol Hjang történetét, aki a japán invázió idején áldozta életét hazájáért, és azokat a névtelen embereket és diplomatákat, akik a huszonegyedik századi Észak-Korea karanténvilágában próbálnak embernek maradni.
Csoma Mózes figyel, kérdez, de sosem ítél. Azt mutatja meg, ami a mítoszok és a diplomácia mögött mindig ugyanaz marad: az embert, aki történeteket mesél, hogy megőrizze önmagát a felejtés ellen. Legújabb könyve hősének, Kje Vol Hjangnak szobra ma is ott látható a Tedong folyó partján, de miközben citeráján a dal változatlan, a két Korában nagyon is elérő módon szólaltatják meg.
Csoma Mózes: A phenjani legenda
Csoma Mózes: Phenjani exodus
Csoma Mózes: Diszkózene a Kvangbok sugárúton
Farkas Vladimir: Nincs mentég. Az ÁVH alezredese voltam