Hasonló termékek
Szellemhívók és áldozárok
A Szellemhívók és áldozárok kötetcím az amerikai őslakos vallások két fontos jelenségét nevezi meg. A szellemhívó szó az inuit (eszkimó) angekok, dán ndemaner kifejezés pontos fordítása, régi magyar áldozár (áldozópap) szavunk pedig itt az azték és inka vallási specialistára utal. A kötet ennek megfelelően tagolódik három egy inuit, egy azték és egy inka vallástörténeti részre.
Szakrális terek Budapesten a rendszerváltozás után
"A kötet két alapvető filozófiai és társadalmi kategória, a tér és a szakralitás összekapcsolása mentén a hazai társadalomkutatásból lényegében hiányzó kérdésköröket tárgyal."
Hogyan tovább?
A járási Gyerekesély programok fenntarthatóságának vizsgálata 2017-2022
Két kárpátaljai parasztpróféta szent iratai
Kötetünkben közreadjuk két református parasztpróféta, a tiszaágteleki Borku Mariska és a nagydobronyi Szanyi Mikó Borbála művét, a Lettszövetséget felfedező Küllős Imola, valamint a Nagydobronyban kutatott Sándor Ildikó tanulmányainak kíséretében. Ez a maga nemében egyedülálló szövegkiadás a puritán hagyományokat őrző protestáns népi vallásosság hiteles és megrendítő dokumentuma.
A mártírium homályából
A kötet középpontjában egy kevéssé ismert kínai etnikum, a sibék állnak. Szerzője feltehetően az egyetlen olyan kutató, aki velük együtt élve, hosszú időtartamú néprajzi terepmunkát végzett közöttük. Ennek az eredetileg mandzsu nyelvet beszélő etnikumnak a döntő többsége mindmáig az "őshazának" tekintett északkeleti tartományokban él elszórtan, de a Kína nyugati részén fekvő Xinjiang Ujgur Autonóm Területen belül ugyancsak nagyobb lélekszámú közösségeik vannak.
Az iszmá'iliták rövid története
Az iszmá’iliták a második legnagyobb sí’ita közösség a muszlim világban. Eredetük több évszázados múltra, az iszlám korai időszakára nyúlik vissza. Napjainkban vallási kisebbségként több mint huszonöt országban, Ázsiában, Afrikában, Európában és Észak-Amerikában élnek szétszórtan. Történetüket a közelmúltig leginkább ellenségeik, a szunnita hitvitázók és a keresztes krónikások tolmácsolásában ismerhettük meg, ez magyarázza, hogy tanításukkal kapcsolatban a középkor óta legendák és tévképzetek sokasága terjedt el.
Leírás
Az álmok, látomások két kötete a 20. század második felében és a 21. század elején gyűjtött látomás- és álomszövegeket tartalmaz. A tematikusan elrendezett szöveggyűjtemény kiegészül látókra, illetve a látók technikáira, valamint az álom- és látomás-látás alkalmaira, rituális előkészületeire vonatkozó elbeszélésekkel is. Gazdag anyagot képviselnek az álom- és látomáslátók saját feljegyzései (ezek között is sajátos színfolt egy-egy új vallási mozgalom, felekezet képviselőjének „látomás-naplója”).
A szerkesztők fő intenciója az volt, hogy a szakma és a nagyközönség számára bemutassák, hozzáférhetővé tegyék a folklorisztika egy eddig meglehetősen mostohán kezelt területének az újabb gyűjtések révén igen terjedelmessé növekedett, változatos, gazdag szöveg-anyagát, forrásanyaggal szolgáljanak a folklorisztika és általában a kultúra-kutatás minden ágazatának művelői számára.
Az első kötet kegyhelyekhez és szent látókhoz kötődő keresztény víziókat és a halottlátókkal kapcsolatos elbeszélés-anyagot, valamint írásban feljegyzett álmokat, látomásokat mutat be; a második kötet a mindennapos, bárki által megtapasztalható álmokra és látomásokra összpontosít. A keresztény szentekről, Krisztusról, Szűz Máriáról és az angyalokról szóló elbeszéléseket éppúgy felöleli, mint a halottakhoz, túlvilághoz, az ördöghöz, valamint a néphit démonaihoz (szépasszonyhoz, lidérchez, boszorkányhoz) kötődő álmok és látomások narratívumait.
A szerkesztőkről:
Keszeg Vilmos (1957) a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének tanszékvezető professzora. Kutatási területe: kortárs mitológiák, narratológia, biografikus szövegek, írott kultúra. Utolsó könyveiből: Aranyosszék népköltészete. Népi szövegek és kontextusok. I–II. (Marosvásárhely, 2004); Egy Hir Adás a’ Késő Maradékhoz. 17–20. századi erdélyi toronygombiratok (Marosvásárhely 2006); Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség (Kolozsvár, 2008).
Peti Lehel (1981) a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) munkatársa, kutatási területe a moldvai és erdélyi falvak társadalmi és vallási élete. Könyve: A moldvai csángók vallásossága. Hagyományos világkép és modernizáció. (Budapest, 2008).
Pócs Éva (1936) a Pécsi Tudományegyetem Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszékének professor emeritusa. Kutatási területei: néphit, népi vallás, európai mitológiák, mágikus költészet, szakrális kommunikáció, samanizmus, boszorkányság. Utolsó könyveiből: Magyar néphit Közép- és Keleteurópa határán. (Budapest, 2002); “Vannak csodák, csak észre kell venni.” Néphit, népi vallás és vallásos folklór Gyimesben. (Szerk., Budapest, 2008) Démonok, látók, szentek. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. (Szerk., Budapest, 2008)
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Keszeg Vilmos,Peti Lehel,Pócs Éva |
| Megjelenés | 2009 |
| Terjedelem | 562 oldal |
| Kötészet | ragasztókötött, kartonált |
| ISBN | 9789632361987 |
| Sorozat | Fontes Ethnologiae Hungaricae |