Orbán ​Viktor 2014. július 26-án elmondott tusnádfürdői beszéde óriási hazai és nemzetközi visszhangot keltett, amikor második kormányzati ciklusát egy illiberális államátalakító kísérletként írta le.

A 2010 és 2014 közötti négy esztendőben nem hangzott el az Orbán-kormánnyal kapcsolatban maga az illiberális kifejezés. Elhangzott a diktatúra, féldiktatúra, az autoriter, a maffiaállam és minden egyéb Orbán kritikusaitól, de érdekes módon senki nem sorolta be az Orbán-rendszert az illiberális kategóriába.

És akkor 2014. július 26-án nem más, mint maga a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor végzett nagy ívű rendszerelemzést és -értelmezést saját előző ciklusának államépítési irányáról, aminek kapcsán ő maga mondta ki saját rendszer-átalakító politikájának jellemzésére, hogy az bizony illiberális.

Mindez nemcsak hogy meghökkentette a hazai és külföldi politikai elemzőket, hanem viharosan megélénkítette az Orbán-rendszer mibenlétéről kavargó vitákat.

Zárug Péter Farkas ma Magyarországon az egyik legismertebb vállaltan jobboldali, konzervatív politológus, aki mind tudományos munkáiban, mind közéleti megnyilvánulásaiban talán a leghitelesebb leírását s egyben bírálatait adta az Orbán-kormány működésének.

E kötetben korábbi, 2012-es nagy sikerű tanulmányának újraközlése mellett – Vázlat a második Orbán-kormány konfliktusainak megértéséhez – alapos elemzés után kísérli meg a válaszadást arra a kérdésre, hogy 2015-re illiberálissá vált-e a magyar demokrácia, s az Orbán-rendszerrel egy modern abszolút hatalom épült-e ki Magyarországon?!