Hasonló termékek
Örökanyák - Világlányok. Számi versek
Rauni Magga Lukkari és Inger-Mari Aikio számi nyelvű költőnők bensőségesen térképezik fel női és férfi szerelmi viszonyok világait. Ez, a felmenő és követő generációkra is érzékeny kettős lírai kötet háborús emlékek, válások, kultúrsokk és családi viszályok alól feloldóan olyan középpontból szólal meg, melyben sor kerülhet egymás szeretetteli elengedésének és befogadásának rituáléjára. A kihalás által veszélyeztetett északi számi nyelven írt kötetek jelen fordításai az eleddig többségében férfi szerzőknek hangot adó magyar fordításirodalmat a kortárs női számi líra nagyjaival gazdagítja.
Keats levelei
Keats viszonylag későn kezdett írni, s nem volt még egészen huszonhat éves, mikor tüdővészben meghalt. E roppant szűkre mért idő alatt azonban megírta azokat a remekműveit, melyekben – Szerb Antal szerint – „a költő »intenzitásában« már olyan igazságokról beszél, amelyek túl vannak megismerésünk határain – és elfog bennünket a horror sacri”.
A jövő nem a miénk - Fiatal latin-amerikai elbeszélők
"Irodalmi pillanatfelvétel, keretbe foglalt állókép, mely mégis árulkodik a változás hevességéről." (Diego Trelles Paz)
Rút halál
Az idén 104. életévében elhunyt granadai Francisco Ayala a modern spanyol irodalom egyik legjelentősebb alakja, korának kiváló gondolkodója volt.
Már az 1925-ben megjelent első regényét elismerő kritika fogadta. Akkoriban még a spanyol avantgárd csoportokhoz állt közel és szürrealista játékosság jellemezte. A spanyol polgárháború után el kellett hagynia hazáját,előbb Argentinában keresett menedéket, később Puerto Ricóban és az Egyesült Államokban tanított több egyetemen.
Jeles férfiak
„Édesapa mesés földrajz ura volt: Pont-Aven, Vannes, Quimper, Péaule, Roscoff, Rosporden, Landivisiau, Hennebont, Loudéac.
Az utolsó kis falu is egzotikus ízt kapott a szájában.”
A becsület mezején
„Mire jó a lehajtható vászontető, ha az ember sohasem nézheti az eget, mert mindig rossz idő van?”
Ez a végtelen gyöngédséggel és szeretettel megírt regény méltán vált az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb irodalmi szenzációjává Franciaországban.
Leírás
Giorgio Vasta különös sodrású regényének cselekménye mintha időn és téren kívüli helyzetben haladna előre, holott tudjuk, hogy Palermóban járunk, mégpedig 1978-ban. A háttérben egész Olaszország a tragikus Aldo Moro-üggyel foglalkozik, míg az előtérben néhány kiskamasz az élet olykor fényes, többnyire azonban inkább sötét és nyirkos sikátoraiba tesz felfedezőutakat. A Vörös Brigádok mintájára titkos erőszaksejtet alapítanak és eleinte ártalmatlannak tűnő agresszió-kísérleteiket a brutalitásig, a legridegebb, legmegdöbbentőbb kegyetlenségig radikalizálják. Egyfajta kései, dél-olasz Witman fiúk kerekedik ki a három bajtárs történetéből, és habár már az elején tudjuk, hogy sírás lesz a vége, mégis, Vasta sajátos költői nyelve, a lélek metamorfózisára, és nem csak intellektuális, de nagyon is fizikai kríziseire figyelő elbeszélői attitűdje akkor is képes meglepni az olvasót, ha az úgy gondolja, mindent látott már.
„Nem mondom el, hogy Morót megettem, majdnem megettem, hogy éreztem, ahogy mikroszkopikus méretben, görbén és magától értetődően zuhant bele a testembe és a világba. S aztán mindennek vége lett, kezdődött elölről, könnyebb lett a lélegzet. Még ha itt, Palermóban nincs is annyi fájdalom: márciusban valami lanyhult, valami kisiklott, ezt érezni lehet a vacsora közben folytatott beszélgetésekből – más testekkel eszünk együtt, nemcsak a mieinkkel, az asztanál ott ülnek a brigádtagok is, velük, az ő kiéhezett kísérteteikkel fogyasztjuk az ételt –, mégis, a feszültség felerősödik abban a pillanatban, a tévéhíradó alatt és utána még egy óra hosszáig; aztán a kísértetek eltűnnek: egy másodlagos, periférikus feszültség marad utánuk.”
GIORGIO VASTA (1970) Palermóban született, jelenleg Torinóban él és dolgozik. A megfogható idő című számos díjjal jutalmazott első regénye 2008-ban látott napvilágot, azóta pedig többek között francia, német, holland, spanyol és cseh nyelven is megjelent.
LUKÁCSI MARGIT (1965) Budapesten él, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Olasz Tanszékének adjunktusa, XIX–XX. századi olasz irodalmat tanít. Számos műfordítása jelent meg, 2008-ban az Olasz Köztársaság Nagykövete „Az olasz kultúráért” emlékplakettel ismerte el munkásságát
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Giorgio Vasta |
| Megjelenés | 2014 |
| Terjedelem | 290 |
| Kötészet | puhatáblás, ragasztókötött |
| ISBN | 978-963-236-814-6 |
| Sorozat | JAK világirodalmi sorozat |