Válogatás kortárs német esztétikai, médiaelméleti és művészettörténeti írásokból

"A kutató az, aki valamit keres, ami nincs a kezében, s törekszik valami után, ami azonban folyton eltűnik előle." 
(Georges Didi Hubermann) 
 

Luis Buñuel önéletrajza megejtően izgalmas pályakép. Leginkább azért, mert nincs benne semmi nagyképűség. De ahogy elmondja, hogy mi történt vele, mégis mindig fontos dolgokról beszél. Arról, hogy hogy rajzolódik ki egy ember arca.

A kötet Fritz Lang németországi pályafutása alatt készült filmjeivel foglalkozik. Nem monografikus igényű könyvről van szó. A tanulmány stílustörténeti szempontból tekinti át az életmű első szakaszát. A szerző arra keresi a választ, hogy Lang jellegzetes képi megoldásai hogyan teremtik meg a félelem atmoszféráját németországi műveiben. A társadalomkritikai olvasatokkal szemben a tanulmány formai-stiláris szempontú elemzései Fritz Lang filmjeinek esztétikai kvalitásaival ismertetik meg az olvasót.

Ez egy tankönyv, amelynek az a célja, hogy segítsen a Final Cut című filmet eljuttatni a nézőkhöz. Eljuttatni technikai értelemben, ugyanis jogi okok miatt a film csak oktatási segédanyagként jelenthet meg. És eljuttatni pedagógiai értelemben, amennyiben a kötet célja, hogy a Pálfi György filmje kapcsán a filmes vágás- és montázstechnika, valamint a felmerülő kulturális és jogi kérdések közül vezesse elő a legfontosabbakat. A kötet elsődleges célközönsége a mozgóképkultúrával foglalkozó, azt tanuló középiskolás korosztály, illetve az egyetemek és főiskolák alapszakos hallgatói, de természetesen rajtuk kívül minden filmszerető nézőnek, olvasónak ajánljuk szeretettel.

Vissza ​a filmekhez! – ebben a rövid, jelmondatszerű felszólításban ragadható meg Gyenge Zsolt könyvének fő célkitűzése. Méghozzá vissza a filmek (vizuális) tapasztalatához.

Regényes filmdramaturgia

Eső. Telefon. Ez talán a két leggyakoribb történetvezetési trükk a játékfilmekben, ahol még sincsenek kőbe vésett szabályok.