Hasonló termékek
Árpád pajzsa
A magyar honfoglalás-hagyomány megszerkesztése és népszerûsítése a XVIII-XIX. században
A szerző a népnek szánt népszerű olvasmányok nemzeti narratívájának alakulását követi végig, azt a folyamatot, amelynek során az elit soraiban a középkorból fennmarad nyomok alapján megkonstruálódott a honfoglalás elbeszélése, majd a középosztály szűrőjén keresztül popularizálódott, a célközönség igényeihez alkalmazkodott.
Imagináció és imitáció Zrínyi eposzában
E tanulmánykötet Zrínyi Miklós főművének, a Szigeti veszedelemnek az imitációs technikáját vizsgálja. Maga a téma a magyar irodalomtörténet és az összehasonlító irodalomtudomány egyik klasszikus témája: a szöveg epikus párhuzamainak keresését és értelmezését még Kazinczy Ferenc kezdte el, majd Arany János egyik legfontosabb irodalomtörténeti és elméleti megnyilatkozását, a Zrínyi és Tassót szentelte a témának.
Jókai & Jókai
A könyv csábítása
„A könyv megtéveszt és irányt mutat, mélyre visz és magasra, mindent betöltő örökös hermészi játéktér, hisz minden könyv egy másik is, és a másik megint egy másik: a teknősön hárfázó Hermész csintalanságsorozata.Ez az utazás kimozdítottság a mindennapokból, lehetőség a „minden megtörténhet”-re, kitettség az ismeretlennek, az ismeretlenbe:az olvasás könyvutazás, az olvasó utazó, a könyv a szerzőtől elvált pszychopompos Hermész tisztét és szerepét veszi át. Hermész a könyvben visz üzenetet, mely az isteni szó értelme és értelmezendője is.”
Párbaj
Férje hagyatékát rendezve az özvegy váratlan leletre bukkan: a férfi, és annak előző felesége közötti levelezésre. Előbb tétova kíváncsiságból, majd szinte kényszeresen olvasva merül egyre mélyebbre művészettörténész férje, és a korábbi feleség: a festőnő közötti viszony intimitásaiba. Lépésről lépésre egy merőben más férfialak mutatkozik meg előtte, mint akit ismerni vélt, szeretett és tisztelt.
Leírás
Bár a szerző személy szerint nem történelmi szereplő, megélt néhány történelmi korszakot. Második világháború, "fényes szelek", hidegháború, '53-as "új szakasz", '55-ös "visszacsinálás", '56-os forradalom, kádári ellenforradalom, majd a '60-as évekbeli "olvadás" a rá következő "visszafagyással", a '68-as "prágai tavasz" az azt követő "etnikai reneszánsszal", majd a civil társadalom bontakozása a pártosodással, a rendszerváltozással és Fukuyama tévedésével...
E korszakok történései és kötődései voltak annak a "történelmi akadályversenynek" az állomásai, amelyen elbeszélőnknek végig kellett bukdácsolnia, hogy az ötvenes évek "rendszerkonform" családi, iskolai, politikai és kulturális légköréből kiszakítván magát, egy életen át keresse a maga útját és eszményeihez illeszkedő énképét.
Önemésztő hadakozása során elsősorban a különböző szintű apaképekkel kellett megküzdenie - értve ezen a politikaiakat éppúgy, mint vér szerinti apjának árnyékát, amely a tudós ember háború előtti humanista indulását követően túlságosan is egybesimult a háború utáni "faragott képekkel".
Éles kontúrt ad a szubjektív emlékezésnek néhány "aktába írt" jelentés arról, "miről álmodozott" a szerző életének némely kritikus szakaszában. A személyes emlékek és az állambiztonsági dokumentumok együtt rajzolnak ki egy - ha nem is egészen tipikus, de mindenképpen jellegzetes - huszadik századi magyar értelmiségi életutat.
Paraméterek
Szerzők(vesszővel elválasztva) | Trencsényi Imre |
Megjelenés | 2017 |
Terjedelem | 422 oldal |
Kötészet | karonált, ragasztókötött |
ISBN | 9789634141068 |