Az érett személyiségtől a kiegyensúlyozott párkapcsolatig

Közösségben egymással és Istennel

 A Lectio Divina ősi művészete

Az embert rosszra csábító kísértés mibenléte mint kérdés már a Szentírás első lapjain felbukkan. Az Egyiptomban megjelenő korai szerzetesség sivatagi atyái, akik „mindentől távol mégis mindennel harmonikus egységben” éltek, az emberi lélek mélységeire való érzékenységgel írják le a kísértéssel járó belső folyamatokat. A démonok által sugallt gonosz gondolatok „specialistája”, pontuszi Evagriosz, a 4. századi sivatag egyik legjelentősebb szerzetesírója. Tanítása meghatározó a keleti és a nyugati lelkiség történetében. A jelen kötet négy rövid művének fordítását tartalmazza bevezetővel és jegyzetekkel.

Legezzünk (megint) egy kicsit. A világirodalom egyik legmagányosabbja. A világirodalom egyik legnagyobb formaművésze (ezért is mondhatja és talán ezért is mondja, hogy »minden nappal rosszabbul kell írni, mert csak a mélypontra elérve lehet a felszínre jutni és konvencióktól mentes, hiteles alkotást létrehozni«). A legeurópaibb latin-amerikai (fehérek közt egy. na igen). A legkevésbé ismert a század legnagyobbjai közt. A dél-amerikai sztárok, Borges, Paz, Garcia Marquez, Vargas Llosa, Fuentes közül őt ismeri a legkevésbé a nyájas." 
(Esterházy Péter)

Egy ​letűnt mesevilág elevenedik meg a könyv lapjain egy legendás személyiség, Mihail Bgazsba alakján keresztül, aki Hruscsov idején volt Abházia első titkára, s emellett tudós biológus, genetikus. A könyv akár korlenyomatnak is tekinthető, hiszen felbukkan benne Hruscsov és Fidel alakja, a karibi krízis...

Ez a kötet a XX. századi hazai kerékpársport világába kalauzolja el az olvasót. A könyvet nem más ajánlja, mint az ötszörös Tour de France és Giro d’Italia győztes, Vuelta Espana-győztes, háromszoros világbajnok belga Eddy Merckx.

„A delfinek azért ugrálnak, mert örülnek az életnek. Mint a gyerekek. Mert egy mese szerint, a szivárványról leesett gyerekek, amint elérték a tenger vizét, abban a pillanatban delfinekké váltak.”