A kötetben egy olyan kornak, a Felvilágosodás korának filozófiája szólal meg, amelyben politika, filozófia és esztétika még nem különültek el egymástól szigorúan, hanem termékeny kölcsönhatásban álltak. Maga Denis Diderot (1713-1784), akit itthon elsősorban az Enciklopédia szerkesztőjeként és szerzőjeként ismerünk, a korszak egyik intellektuális fejedelme, és kivételes módon mindhárom területen maradandót alkotott.

A 20. századi ,,rendellenes egyének" eredete három fő történeti alak összekapcsolódásában lelhető fel: a szörnyek, akik áthágják mind a természettörvényeket, mind a társadalmi normákat; a javíthatatlanok, akiket a test idomításának új mechanizmusai vesznek kezelésbe; és a maszturbálók, akikkel szemben a 18. századdal kezdődően kampányt folytattak, a modern kiscsalád megfegyelmezése érdekében.

Előadások Walter Benjamin Műalkotás-tanulmányáról

„A hús nem anyag, nem szellem, és nem szubsztancia. Régi szóval »elemnek« nevezhetnénk, ahogy a víz, a levegő, a föld, és a tűz a négy elem. Elem: általános létminőség, félúton a tér-idő lokalitások és az ideák között, egyfajta megtestesült princípium, aminek bárhol jelenjék is meg akár egy kicsiny darabkája, mindent átitat a környezetében a létezésnek csak rá jellemező stílusával.” Maurice Merleau-Ponty a huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású francia filozófusa. Kései, torzóban maradt főműve először válik magyar nyelven hozzáférhetővé.

A vállalkozás központi célja egy olyan művészetfilozófiai perspektíva kidolgozása, mely azt a meggyőződést hangsúlyozva, hogy a humánideológiák bukása után is lehetséges ember és művészet „egybegondolása”, hiszen – Helmuth Plessner alapvető felismerésére utalva – az ember méltóságának egyik forrása önnön nyitottságának esztétikai elsajátítása.

Michel Foucault-t 1970-ben választották a Collge de France tanárává, onnantól fogva egészen haláláig, 1984-ig tanított a nagy presztízsű intézményben. Az ezekben az években tartott előadásai átiratát, amelyek alapvetően megváltoztatták a Foucault-ról alkotott képünket, 1997 és 2015 között publikálták tizenhárom kötetben. Az Igaz szó, igaz élet az első magyar nyelvű összefoglaló munka a kései Foucault vonatkozó kutatásairól.

Ez a kötet alkalmazott filozófiai írások gyűjteménye, melyekben a szerző jelenkorunk társadalmának-kultúrájának hálózatait, diskurzusait esztétikai és etikai összefüggésben szemléli.

A Freud és a felkelő nap országa nagy szakértelemmel mutatja be, hogy a pszichonalízis és az azt átvevő japán társadalomtudósok milyen hatással voltak a japán különlegességtudat kultuszára, a nihonjinron-ra. A könyvben a két szerző, Szummer Csaba és Indries Krisztián az eszmetörténeti hátteret, valamint a terepen folytatott kutatási eredményeket remekül ötvözve ábrázolja, hogy Nyugat és Kelet "egymás szemében tükröződve érthetik meg valójában önmagukat, míg ha saját értékrendjükhöz mérik a másik kultúráját, csupán görbetükröt tartanak egymásnak.