In ​the second half of the twentieth century – the years of the Cold War – Hungary was just another small state, limited in its sovereignty. This circumstance may explain why her State Security Organs were also limited in their scope and operations. The direct intervention of the secret service of the “Big Brother” – the Soviet Union – had a profound impact on its daily activities. Since Hungary had but a modest strategic importance in comparison to other Soviet satellite countries the noose around Hungarian society held by the network of agents was also looser than it was, say, in Romania or East Germany. The Hungarian professionals could even allow themselves the liberty, on occasion and in private moments (“we are among ourselves, comrades”) not to overestimate their own importance, to assess it the way colleagues from the outside might assess it: as a rather miserable little grocery store.

Keszthely társadalma 1740-1849

A szerző nem egyszerűen adalékokkal szolgál egy korszak történetéhez, különösen nem pusztán tények tengerét hozza a felszínre: a kötet alapján részben újraírható a vizsgált időszak, a 18. század második és a 19. század első felének magyar társadalomtörténete.

"Tárgy és folklór" konferencia Vajtán, 2005. október 7–9-én

Kötetünk 18 tanulmányának java része a vajtai Vay Ádám Múzeumban 2005 októberében tartott konferencia előadásainak tágabb keretekbe helyezett változata. A konferenciára az ország minden területéről és a határon túlról érkezett folkloristák, múzeológusok, antropológusok előadásainak központi tematikája a jelképes tárgyaknak, illetve a tárgyak szimbolikájának a vizsgálata volt, elsősorban néprajzi–antropológiai, illetve folklorisztikai megközelítésben; tárgyként értelmezve a való világ minden létezőjét, az érzékelhető valóság bármely darabját vagy szeletét.

A VII. kerületi felkelőcsoportok

E ​tanulmánykötet az 1956-os fegyveres felkelés VII. kerületi (erzsébetvárosi) eseményeit tárgyalja. E túlnyomórészt nehéz, hányatott sorsú fiatalokból és többszörös elítéltekből rekrutálódott csoportok a fegyveres összecsapások első hulláma után alakultak, hogy részt vegyenek a sztálini rendszer lebontásában. A novemberi harcokból viszont alaposan kivették a részüket, a belvárosi körzetben ők folytatták legtovább az ellenállást az óriási szovjet túlerővel szemben.

Már a középkortól kezdve, több más intézménnyel együtt, a városi élet szerves hozzátartozója az ispotály. Minden korban a társadalmi szükségnek megfelelően alakult az ispotályok sorsa és megítélése. Az ispotályok – főként középkori – történetével a nyugati szakirodalom szinte folyamatosan foglalkozik. Magyarországon is a kilencvenes évektől kezdődően egyre többen írtak ispotályokról, egyre több tanulmány született ezzel a témával kapcsolatosan.

A német és az osztrák–magyar diplomácia között 1916-ban rivalizálás kezdődött, hogy a Lengyel Királyság melyik hatalom befolyása alá kerüljön. Ferenc József halála után IV. Károly megváltoztatta ezt a vetélkedő magatartást respektálva a német igényeket. A második döntő fordulatot a breszt-litovszki szerződés kudarca okozta 1918 elején. Újra Burián lett a külügyminiszter. A magyar politikus még egy jó fél évig vergődött a vég felé rohanó osztrák–magyar külpolitika egyre erősebbé váló konfliktusaiban, de esélye sem volt a birodalom megmentésére. Lengyelországnak pedig maga a „vég”, a Monarchia szétrombolása biztosított lehetőséget a nemzeti újjászületésre.