Hírek

Terápiák, titkok, rendszerek – A pszichoterápia története a Kádár-korban, beszélgetés Papp Barbara kutatóval

Mit jelentett a szabadság, amikor a szabadságról nem lehetett beszélni? Hogyan lett a pszichoterápia a huszadik századi Magyarország egyik legcsendesebb ellenállási tere – és hogyan tanított meg egy nemzedéket újra beszélni? Ez a beszélgetés a magyar pszichoterápia 20. századi történetét követi végig: a háború utáni megszakítottságtól a Kádár-korszak zárt rendelőinek belső autonómiáján át az állambiztonság figyelő tekintetéig.

Szó esik arról is, hogyan épültek újjá a pszichoterápiás intézmények, milyen hatalmi kompromisszumok között dolgoztak a terapeuták, és hogyan rajzolódik ki mindebből a mai magyar lélekgondozás állapota.

A vendég Papp Barbara, aki több tucat interjúból, személyes életutakból és archív forrásból rekonstruálja a szakma történetét – és közben azt is megmutatja, hogyan válhat a gyógyítás tere a szabadság egyik rejtett formájává. A beszélgetés a hallgatásról, a kimondásról, a félelemről és a megértésről szól – a bizalomról mint a demokrácia egyik legmélyebb reflexéről. Ebben az epizódban a Kádár-korszak belső történetét idézzük fel: nem a pártkongresszusok, hanem a terápiás rendelők és kórházi osztályok történetét. Azért a korszakét, amikor a lélektan a társadalmi túlélés egyik eszközévé vált, miközben egymástól elválaszthatatlanul volt jelen benne az állambiztonság tekintete és a bizalom kockázata.

Dr. Papp Barbara

Pszichológus, történész, a magyarországi pszichoterápia 20. századi történetének kutatója. Munkáiban a terápiás gyakorlat és a társadalmi-történeti kontextus összefüggéseit vizsgálja, különös tekintettel a Kádár-korszak szimbolikus tereire és szakmai közösségeire. Kutatásaiban oral history-interjúk, archív források és pszichológiai elemzések találkoznak. A pszichoterápia történetét nemcsak tudománytörténeti, hanem emberi tapasztalatként értelmezi: a hallgatás és a kimondás közötti tér történeteként. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa, az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék óraadó tanára.

⁠Papp Barbara publikációi⁠

A beszélgetésben említett könyvek:

Papp Barbara: ⁠Pszichoterapauták a Kádár-korszakban ⁠

Szabó Magda: ⁠Mondják meg Zsófikának ⁠

Mészáros Judit: ⁠„Az Önök Bizottsága”: Ferenczi Sándor, a budapesti iskola és a pszichoanalitikus emigráció. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008.

Legfrissebb Posztok

„nem a városba’ kell nap mint nap végighallgatni, amit végig kell”

Szociológiai kutatás jelent meg a magyarországi vidék dzsentrifikációjáról

Egyre többek számára válik jelentéktelenné, merre tartózkodnak épp a nagyvilágban: bárkivel folyamatos, élő kapcsolatot tarthatunk fent, bármilyen számunkra fontos dologról értesülhetünk, és persze tetszőlegesen dolgozhatunk és költekezhetünk is. Miért társul mégis különös hírérték ahhoz, ha valaki elköltözik? Mi a jelentősége a lakóhely megválasztásának? Mi történik a különböző fizikai terekben, ahol érzékelhetően eltérő társadalmi helyzetben lévő emberek találkoznak? Tomay Kyra kötetének visszatérő kérdései ezek – szociológiai kutatása a magyarországi vidék közelmúltbéli dzsentrifikációjában leginkább érintett térségekben végez jelentős feltáró munkát.

Színház és hipnózis összefüggése és a mérhető színház - Beszélgetés Simon Balázs rendezővel a színpadi hatás architektúrájáról

A színház mérhető emberi folyamat – erről beszélgetünk Simon Balázs rendezővel, akinek kutatásai úttörő technológiai eszközökkel közelítenek ahhoz a kérdéshez, amelyet a színház hosszú ideig többnyire az „ösztön”, a „tehetség” vagy a „titok” nyelvén írt le: mitől működik egy előadás? Mi történik a néző figyelmével, testével, légzésével, idegrendszeri és érzelmi válaszaival akkor, amikor a színpad valóban hatni kezd? Mit mutatnak meg a mérések, amelyek először tesznek képessé bennünket arra, hogy a színházi jelenlétet, a bevonódást és az összehangolódást ne pusztán értelmezzük, hanem bizonyos értelemben vizsgáljuk is? És továbbgondolva: mit jelenthez mindez például a sportpszichológia területén?

Első világháború, 1914: Az augusztusi láz és az értelmiség szerepe – Molnár Eszter Edinával az első világháború érzelemtörténetéről

Augusztusi láz. Így nevezzük az első világháborús hadüzeneteket követő elsöprő lelkesedést – amely egész Európában szinte minden olyan hangot elfojtott, amely kételyt fogalmazott meg. De hogyan fogadta, és főként: hogyan készítette elő az értelmiség az első világháborút? Ezt a kérdést vizsgálja Molnár Eszter Edina, a Petőfi Irodalmi Múzeum kutatója. Mint tőle megtudjuk, a látszólagos egyöntetűség mögött mélyreható különbségek is vannak: Kosztolányi Dezső rettegett a behívótól, miközben lelkes fordításokkal támogatta az első világháborút, Bauer Ervin gyűlölte a háborút, de szinte végig a fronton szolgált, de Csáth Géza, Balázs Béla, Kaffka Margit és Ritoók Emma is mindannyian a maguk módján viszonyultak az első világégést kísérő összeurópai pszichózishoz. Életük egyszerre példa, tanulságtétel, megrázó és lebilincselő kalandregény.

Hamis próféták és angyalok – Szabó Gáborral a Krasznahorkai-univerzumról

Szabó Gábor irodalomtörténész szellemesen és a filozófiai kérdések iránt is nyitottan közelít Krasznahorkaihoz. Nemcsak értő olvasó és elmélyült kutató, hanem kiváló társalgó is. A kilencvenes évek közepén, kollégiumi szobájában a Balaton és a Trabant együttesek zenéjét, Víg Mihály dalait hallgatva olvasta Krasznahorkai első regényét, és azok közé tartozik, akik nemcsak a hatása alá kerültek, de igyekeznek a megfejtés ábrándjáról sem lemondani.

„A lélek számára ismerős”. Tanulmánykötet a köztes létről

„Egyszerre szakma és líra”: Árkovits Amaryl pszichiáter és Varga S. Katalin pszichoterapeuta így jellemezte a szerkesztésükben tavaly megjelent kötet, A terápiás kapcsolat szövegeinek műfaját. A szerkesztőpáros Határhelyzetek világa című, friss kötetében az egymás mellé helyezett tanulmányok szintén sajátosan bensőséges gondolati világot nyitnak meg – ezúttal egy illékony, ám termékeny állapot: az átmeneti helyzetek katalógusát tárják elénk.

További hírek